Új év

Sziasztok!! Nagyon Boldog Új Évet szeretnék mindenkinek kívánni!! Legyen mindenki 2016-ban nagyon Boldog!! Csók L xx

 

 

Karácsony

Sziasztok!! Mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt és Kellemes ünnepeket kívánok. A fa alatt legyen mindenkinek sok ajándék...... 

 

 

 

 

Még csak 8 rész került fel, de már 525!!! oldalmegjelenítés volt!!! Nagyon szépen köszönöm ;D Csók L xx

Nyolcadik rész

Sziasztok! Meghoztam a nyolcadik részt! Remélem tetszeni fog! :D <3

- És ti vagytok....?- nem jutottam szóhoz.
- Mi vagyunk Scott falkája. És ha akarod, te is közénk tartozhatsz- húzódott mosolyra szája.

- Kira én..- kezdtem bele, de nem tudtam befejezni amit akartam, mert hirtelen nagy fájdalom kerített hatalmába, amitől felordítottam.

~ Scott McCall szemszöge~ 

 Épp bemelegítő terepfutáson voltunk Stilessal, mikor egy hatalmas ordítást hallottunk tőlünk úgy 100 méterre. Stillessel összenéztünk és a hang felé kezdtünk rohanni. Nem kellett sokat rohannunk, már is megtaláltuk a hang forrását. Michelle feküdt a földön, mellette pedig Kira guggolt, és próbálta leszedni Michelle lábáról a medve csapdát.

- Mi történt? Michelle jól vagy?- siettünk melléjük és segítettem Kirának.

Akárhogy próbáltuk leszedni, meg sem moccant.

- Ááááá- ordított még jobban Michelle, ahogy újból megmozdult a csapda.

- Sajnálom- szabadkoztam, de tudtam, hogy ez nem segít sokat.

- Hogy történt?- kérdezte Stiles és leguggolt Michelle mellé és megfogta a kezét..

- Épp sétáltunk, mikor egyszer csak egy nagy csattanást hallottunk és Michelle felordított. Próbáltam szétnyitni, de meg sem moccant- mondta Kira.

- Valahogy csak ki kell szabadítanunk a lábát- mondtam.

- Héé, mi történt?- jelent meg Aiden és Isaac.

- Belelépett- adta a tömör választ Stiles.

- Segítek- lépett mellém Isaac, Aiden pedig Michelle másik felére ment.

- Háromra megpróbáljuk szétnyitni. Oké?- kérdeztem Isaacot.

- Aha.

- 1, 2, 3- mondtam és teljes erőnket beleadva próbáltuk kinyitni.

Nagy nehezen pár perc múlva kezdett szétnyílni, mire Michelle még jobban ordított. Arrébb dobtam a csapdát, és figyelmemet Michelle-re fordítottam, aki még mindig a földön feküdt, körülötte pedig a barátaim álltak. 

- Jól vagy?- szólalt meg elsőnek Aiden.

- Azt hiszem eltörött- suttogta Michelle, miközben szemeiből patakokban folyt a könny.

~ Michelle szemszöge ~

Ahogy ott feküdtem a földön és körbevettek a többiek olyan érzésem volt, mintha a halálos órámon lennék. Jobb lábam úgy fájt, mintha le akarnák vágni. Láttam Scotték fájdalmas arcát, ahogy rám néztek. 

- Csak egy pillanatig fog fájni, és ígérem elmúlik. Bízol bennem?- fordult felém Scott és a szemembe nézve mondta.

- Igen- a hangom elcsuklott, de lehetett hallani amit mondtam.

Scott megfogta a bokám, és visszarakta a csontokat. Mérhetetlen fájdalom áramlott át testemen. Ilyen mértékű fájdalmat soha nem éreztem, még az átváltozáskor sem. A fájdalomtól felordítottam és éreztem, hogy szemeim átváltanak kékre és karmaim is megnőnek. Ahogy jött a fájdalom úgy tűnt is el. Feltérdeltem és megpróbáltam felállni.

- Nincs semmi baj- suttogta fülembe lágy hangon Aiden.

Felnéztem és láttam, hogy mindenki egy lépéssel hátrább el tőlem, mint eddig álltak.

- Köszönöm- suttogtam és éreztem, hogy újra ember vagyok.

- Minden oké?- kérdezte Kira.

- Most már igen- mosolyogtam ràjuk.

Elindultunk visszafelé, és most màr figyeltem, hogy hova lépek. Pár perc múlva vissza is értünk. Az edző utasítàsàra bemelegítettük végtagjainkat, majd két csapatra osztott minket és meccseztünk. Scott, Aiden, Kira és én kerültem egy csapatba. A másikba pedig Liam, Stiles, Ethan és Theo. Az eredmény szoros volt, hisz mindkét csapatban tehetséges emberek voltak. Egy-két passzon kívül nem sok mindent csináltam. Pár perc volt hàtra az edzésből,  mikor hozzám került a labda. Le akartam passzolni Scottnak, de abban a pillanatban a földre kerültem. Nem a zuhanás fàjt, hanem az, hogy nekem jött. 

- Bocsi, jól vagy?- guggolt le mellém Theo és a kezét nyújtotta felém.

Hirtelen jött harag végigsöpört a testemen. Belenéztem szemeibe, és olyat véltem benne felfedezni, amit eddig még nem láttam. Ellöktem kezét és felálltam. Leporoltam magam és mikor elmentem mellette vállal arrébb löktem. Próbáltam nem a dühre gondolni, így inkább szóltam az edzőnek és rosszullétre hivatkozva elmentem zuhanyozni. Kihasználva, hogy senki sincs az öltözőben gyorsan lezuhanyoztam. Engedtem magamra a forró vizet, és gondolkoztam. Vajon Derek mit gondol most? Mi lesz ezek után velem/velünk? Ő is sokat gondol rám? Vagy egyáltalán gondol rám? Rongyosra áztattam magam, majd körém tekertem a törölközőm és visszamentem felöltözni. Gyorsan felkaptam mindent magamra és elindultam haza. Otthon bevetődtem az ágyba ruhástól- mindenestől és bekapcsoltam a tv-t, miközben előkerestem a telefonom névjegyzékéből nagybátyám nevét és felhívtam. Pár csengés után felvette.

- Szia Nagylány. Hogy vagy? Milyen napod volt?- érdeklődött.

- Szia Paul bácsi. Minden oké, megvagyok. Csak úgy zajlik az élet. A suli rövid volt, csak 4 órám volt. Délután edzésem volt, nem rég értem haza. És te hogy vagy?

Elmesélte a napját, és elmondta, hogy az ottaniaknak hiányzom, és hogy majd látogassam meg valamikor. Még pár percig beszéltünk, és leraktuk. ekkor láttam, hogy kaptam egy SMS-t Derektől.

Épp edzésen voltam, mikor küldte. Visszaírtam neki, és vártam, hogy írjon. Nem telt el pár perc és már kaptam is a választ.

Rettenetes érzés fogott el, ahogy elolvastam, amit írt. Szóval neki nem jelentett semmit. Ezek után nem találkozhatok vele, olyan érzés, mintha belülről facsarnának ki. Rettenetes.

És már nem írtunk többet. Miért kellett ide jönnöm? Miért kellett pont vele találkoznom? Már eljátszottam ezt egyszer, nem akarom, hogy újra megtörténjen. Nem akarok újra csalódni. Hogy újra apró darabokra törjön a szívem. Úgy éreztem, hogy Derek más. Hogy vele talán boldog lehetnék. de látom, hogy tévedtem. Soha többé nem akarom látni. Egész éjjel alig aludtam valamit, mert végig ezen agyaltam. Olyan hajnali 5 fele álomba sírtam magamat. 

Arra keltem fel, hogy valaki rátenyerelt a csengőre. Lebotorkáltam az ajtóhoz és meg sem nézve ki az, kitártam. Theo állt előttem.

- Szia- köszöntem neki.

- Szia, bemehetek?- mosolygott rám. 

- Gyere- nyitottam kijjebb az ajtót, hogy ő is beférjen rajta.

- Kérsz valamit inni?- indultam el a konyha felé.

- Mi van?

- Gyümölcslé, kóla, víz?- soroltam fel.

- Kóla jó lesz köszi- öntöttem neki egy pohárba majd nekem is.

Odaadtam neki, és leültem vele szembe az asztalhoz.

- Azért jöttem, mert beszélni szeretnék veled.

- Oké, miről?

- Tudom, hogy vérfarkas vagy- tért egyből a lényegre.

- Honnan?- vajon ő is megláthatott?

- Mikor neked mentem átváltozott a szemed és kikövetkeztettem.

Felálltam és a csapba raktam poharamat. Kik tudhatnak még róla?

- Nincs semmi gond. Én segíthetek- szólalt meg a hátam mögül, hangja nagyon közelről jött. Lassan fordultam meg, két centire állt tőlem és a szemem láttára változott át.

- Én is vérfarkas vagyok. Segíthetek, de nem bízhatsz Derekben és a többieknek, ők csak írányítaní akarnak. Segítek mindenben, csak bízz bennem. Megvédlek mindenkitől, csak bíznod kell bennem- suttogta ajkaimra.

Annyi hihetően mondta, hogy úgy éreztem megbízhatok benne.

- Oké- suttogtam.

Szemei visszaváltoztak zöldre, és ajkait enyémekre nyomta. Nem olyan volt mint Derek. Theo kemény, de egyben óvatos volt. Felültetett a pultra és végigcsókolta a nyakamat majd visszatért a számhoz. 

- Te nem olyan vagy, mint ők. Te 100-szor jobb vagy náluk. Már hozzám tartozol- és újra megcsókolt.

Felkapott és elindult felfelé a lépcsőn. Egyenesen a szobámba mentünk. Óvatosan lépkedett, hogy le ne ejtsen. Karjain kidagadtak az izmok, mikor tartott. Szép lassan rakott le ágyamra, majd lekapta magáról pulcsiját, majd ingét is. Felmászott hozzám az ágyra és megcsókolt. Semmit nem sürgetett, lassú és gyengéd volt. Lehúzta rólam pólómat és a gatyámat is. Már csak alsóneműben feküdtem alatta. Végigcsókolta számtól kezdte egész testemet, a hasamig, majd felhúztam magamhoz egy csókra. Felálltunk, hogy lerángassuk róla gatyáját, ami kissé nehezen ment, mert szűk volt és néhol hozzá tapadt. Miután sikerült lelöktem az ágyra és lovagló ülésben ráültem csípőjére. Végigcsókoltam izmos felsőtestét. Majd nyakához tértem, és azt is. Hirtelen felrántott magához, hogy meg tudjon csókolni, mikor a csengő zavart meg minket.

- Ne nyisd ki, mindjárt elmegy- suttogta számba.

- Hmm

Ismét csengettek.

- Ajj, ki kell nyitnom- álltam fel róla és felkaptam az első utamba akadó ruhadarabot, ami az inge volt.

- De siess vissza- ült fel és adott egy gyors csókot.

- 2 perc- kacsintottam rá és az ajtóhoz mentem és kinyitottam.

De lehet nem kellett volna. Scott és Kira állt az ajtóban.

- Sziasztok- köszöntem nekik.

- Szia, zavarunk?- kérdezte Kira.

- Az az igazság, hogy..- nem tudtam befejezni, mert megjelent mögöttem Theo.

- Óhh, sziasztok- köszönt nekik.

- Helo- motyogták Theonak, és kitágult szemmel néztek ránk.

Theo rákulcsolta kezeit derekamra és csókolt lehelt vállamra.

- Csak azért jöttünk, hogy megkérdezzük jól vagy e ?- jutott szóhoz először Scott.

- Most már jól vagyok, köszi- mosolyogtam rájuk.

- Akkor mi megyünk is. Sziasztok- köszöntek el és el is mentek.

Theo becsukta utánuk az ajtót és felkapott az ölébe, majd elindult visszafelé. 

- Hééé, menjünk a konyhába, mert éhes vagyok- motyogtam arcába.

- Oké- és hátra arcot csinált és elindultunk az említett hely felé.

~ Derek szemszöge ~

Egész nap Michellen jár az agyam. Vajon most mit csinálhat? Biztos edzésen van, hisz csak 7 óra. Azért írok neki egy üzenetet, hátha elolvassa. Ő mit gondolhat rólunk? Vagyis arról, ami köztünk történt? Hülyeség, tuti már el is felejtette. Lehet, hogy csak hirtelen felindulásból csókolt vissza, és nem is akart volna velem lefeküdni. A legjobb lesz, ha elfelejtem, ami történt és nem gondolok rá. Biztos ő is ezt teszi. Ő nekem csak egy lány, akin segítek és semmi több. Még nem is tetszik. Csak a szemei. Meg talán a teste. Meg a modora. Vagyis egyáltalán nem tetszik. Nem akarok tőle semmi, és jobb lesz, ha távol tartom magam tőle. Vagyis csak remélem, hogy jobb lesz. A nap hátralévő részében az ágyamban feküdtem és néztem ki a fejemből.

Elnyomott a nagy semmit tevésben az álom. Másnap délután egy felé keltem fel. Rendeltem valami kaját telefonom és vártam, hogy kihozzák. Amíg vártam, hogy megérkezzen az ebédem elővettem a telefonom és felléptem facebookra. Ekkor vettem csak észre, hogy kaptam egy SMS-t Scott-tól.

Ennyi lett volna a nyolcadik rész. Tudom, hogy rég hoztam új részt, de remélem azért tetszett. Ha igen ne tartsd magadban véleményedet. Csók L xx

Köszönet

Sziasztok! Amint láthatjátok fejléc érkezett a blogra. Anna kérésemre elkészítette ezt a remekművet. Nagyon szépen köszönöm, nagyon szép és jó lett. Tükrözi a blog teljes témáját.

Ha nektek is tetszik írjátok meg véleményetek. Rész hamarosan!! Addig is... Csók L xx

 

 

 

Közlemény

Sziasztok! Most nem részt hoztam. 

Beszeretném jelenteni, hogy az elkövetkezendő részekben akadnak majd olyan ötletek illetve mondatok, amelyek barátnőmtől Ramitól származnak, így ő is a blog írójává vált. Ketten fogjuk vezetni, illetve írni a blogot.

 

Nemsokára részt fogok hozni, ami reményeim szerint már holnap felkerül. További szép napot!! Csók L xx

Hetedik rész

Sziasztok! Meghoztam a hetedik részt! Remélem tetszeni fog. <3 :D

- Hm, mi ez a jó illat?- kanyarodtunk ki a házunktól és elindultunk hozzá.
- Egy kis ebéd. Gondoltam még úgy sem ebédeztél, meg éhes is vagyok- vigyorogtam rá.
- Te mindenre gondolsz- nevetett ő is.

Pár perc múlva már meg is érkeztünk hozzá.

Beszálltunk a liftbe és felmentünk az ő házáig. Kinyitotta előttem az ajtót és beengedett.

Udvariasságát megköszöntem és leültünk a kanapéra. Megkínáltam pizzával és evés közben beszélgettünk.
Elég jól elbeszélgettük az időt, mikor egyszer csak felpattant és így szólt:

- Nah, akkor edzünk egy kicsit.
- Most? Nee- húztam el a számat.
- De de, nah gyere- kapta el a kezem és felrántott.
- Annyira tele vagyok- kezdtem el hisztizni, akár egy 5 éves kislány.
- Épp ezért kell most edzeni, hogy ne hízz el- és kacsintott.
- Szóval azt mondod dagi vagyok?- kaptam fel a vizet.
- Nem én mondtam- emelte fel kezeit védekezés képen.
- De szemét vagy- csaptam mellkason.
- Ez a szemét simán legyőz húzódzkodásban- indult el a vas rúd fele.
- Kizárt dolog- mentem utána.
- Versenyezzünk. Ha én nyerek, addig edzünk és akkor, amikor én azt mondom.
- Ha én nyerek soha többet nem pesztrálsz, és addig furikázol suliba, amíg én mondom.
- Oké- egyezett bele és nyújtotta a kezét.
- Oké- ráztam vele kezet.
- Én kezdem- lekapta magáról a pólóját és elkezdte.

Ahogy fel- le ereszkedett, izmos hasán egyre jobban látszódtak a kockák. Izmai megfeszültek az erőlködéstől. Hangosan számolta épp mennyinél jár. 100-nál abbahagyta, bár tudta volna még folytatni.

- Te jössz- adta át a helyet.
- Fogd meg- vettem le pulcsimat és pólómat és odadobtam neki, majd elkezdtem.

Nem számoltam csak csináltam és csináltam. Helyettem Derek számolt. 50- ig semmi gond nem volt, csak elkezdett izzadni a tenyerem és csúszott a vas. Pár darabot csináltam még, mikor megéreztem derekamon két kezet. Lassan levett a vasról és lerakott maga elé.
Szép lassan megfordultam és belenéztem szép, vagy inkább gyönyörű szemeibe. Ajkait óvatos mosolyra húzta úgy nézett le rám. Igen, mivel ő kb 183cm én meg alig vagyok 163 cm.

- Úgy látom én győztem- vigyorgott rám.
- Tudtam volna még csinálni, ha nem zavarsz meg.
- Ahaaaa láttam, hogy remeg a kezed- jött egyre közelebb, míg nem alig volt közöttünk 5 cm.

Közelebb hajoltam hozzá, és kezeimet nyakára kulcsoltam majd lehúztam magamhoz, és belesúgtam a fülébe.

- Simán lenyomnálak szkanderban.
- Meglátjuk-
eltolt magától és olyan "meglátjuk ki nyer"- fejet vágott.

Odamentünk az asztalhoz és rákönyököltünk. Rákulcsoltuk egymás kezére kezünket, majd lassan elkezdett számolni.

 - Egy. Kettő. Rajt- mikor kimondta az utolsó szót próbáltam lenyomni.

Éreztem, hogy egyre több energia áramlik testemben. Nem tudom, hogy csináltam, de lenyomtam, és meg sem erőltettem annyira magamat.

 - Hahh- mosolyodtam el, vagyis inkább vigyorogtam rá.

- Hagytalak nyerni.
- Sokkal erősebb vagyok, mint te. Te mondtad még a múltkor. Ezt fogadd el.
- De csak most az egyszer- nézett rám.

Néztünk egymás szemeibe, de egy szót sem szóltunk. Néztem ahogy szemei átváltanak pirosra.

 

Egyre közelebb hajolt, majd megállt és figyelte én mit reagálok. Mire én is közelebb hajoltam és ajkait rányomta enyémekre. Vadul, de egyben lágyan csókolt. Felültetett az asztalra és még jobban közelebb húzott magához.

Felemelt és az ágyhoz sétált, majd óvatosan eldöntött rajta, de egy percre sem szakította meg csókunkat.

Úgy csókolt, mintha attól félt volna, hogy elfutok és ott hagyom. Egyre vadabban tépte ajkaimat, de ez most egy cseppet sem érdekelt. Nem tudom, hogy ezek után, hogy vagy mi lesz köztünk, de nem érdekelt semmi, sem a múlt, sem a jövő, csak a jelen. Akartam őt, és nem kellett semmi más.

- Mit művelünk?- húzódott el egy pillanatra majd homlokát enyémnek döntötte.
- Nem tudom- suttogtam, mert tudtam, hogy így is hallani fogja.

Néztük egymást, és nem szóltunk semmit, nem csókoltuk meg egymást és nem ültünk fel, hogy távolabb legyünk egymástól. Beállt közöttünk a csend. Nem az a kínos féle volt, ami ilyenkor a filmekben szokott lenni, hanem egy olyan csend volt, hogy az előbb csókolóztunk és most gondolkodunk féle.
Elmélkedésünket egy hang zavarta meg. Nyitódott az ajtó és bejött rajta valaki.

- Derek itthon vagy?- egyből felismertem a hangját.

De vajon mit keres ő itt??

- Igen, itt vagyok- állt fel Derek és engem ott hagyva odament Scotthoz.

Felkaptam magamra a pulcsimat és elindultam Derek után. Az asztalnál voltak, Derek velem szembe, Scott pedig háttal állt, így nem láthatta, hogy jövök.

- Van egy osztály társam. Michelle-nek hívják és nem rég költözött ide. Ma a szemem láttára változott át a barna szeme kékre. Ő egy omega. Nem hallottál róla semmit?
- De, hallottam. És ő nem egy omega, hanem egy béta.
- De hisz kék a szeme- vitatkozott vele Scott.
- Azért mert egy nagyon erős alfa harapta meg. Azért kék- mondta Derek, miközben végig a szemembe nézett.
- Így igaz. Szia Scott- köszöntem az említettnek, aki köszönésemre felkapta a fejét.
- Szia. Te mit keresel itt? És ti ismeritek egymást? De hogy?- alig jutott szóhoz.

Odaálltam Derek mellé, aki rám mosolygott.

- Én találtam meg eszméletlenül, miután megharapták. Elmondtam neki mindent, amit tudnia kell. Azóta segítek neki- magyarázkodott Derek.
- De most mit keres itt? És Derek hol a pólód?- kapkodta közöttünk a tekintetét.
- Edzettünk- vágtuk rá kapásból.
- Aha, edzés. Értem- vigyorodott el.

- Majd elfelejtettem mondani láttam a motorod az erdőtől olyan 30 méterre az egyik árok mellett- mondta Scott.
- Ohh, köszi. Én most megyek is.
- Sziasztok- köszöntem el tőlük és hátra sem nézve elindultam kifelé.

Majdnem 1 órába telt, mire megtaláltam azt a helyet, ahol a motoromat látta Scott. Felmértem mekkora a kàr rajta. Nagy meglepetésemre csak a visszapillantó tükör üvege törött be, meg pár karcolós itt- ott. Felállítottam, és megpróbáltam beindítani. Harmadik próbálkozásra kicsit nehezen, de el is indult. Felültem rá és elindultam hazafelé. Most nem az erdőben mentem, hanem a fő úton. Pár pillanat alatt haza is értem. Az udvaron kitámasztottam a motort, és kihordtam a garázsból pár szerszámot, meg pár alkatrészt. Míg szereltem egész idő alatt Derek járt a fejemben. Visszajátszódtak előttem azok a jelenetek, amik negyed órája történtek. Ahogy izmos kezeivel átölel, ahogy közelebb húz magához és ahogy megcsókol.

- Szia- eszméltem fel, arra, hogy valaki köszönt.

A kapuban állt egy szőkés barna hajú fiú és mosolygott.

- Öhm, szia-  köszöntem neki vissza.
- Liam vagyok. Egy suliba járunk- jött közelebb és bemutatkozott.
- Michelle.
- Tudom, hogy hívnak, hisz te is lacrosse tag vagy- mosolygott.

- Jah, igen.
- Épp hazafelé tartottam, mikor láttam, hogy épp a motorod javítod. Mi a baja?
- Csak a visszapillantó törött be. Eldőlt, mikor egy kutya nekiugrott- próbáltam olyan hihetően mondani, ahogy csak tudtam.
- Aha, értem- bólogatott- én akkor nem is zavarok. Jössz ma edzésre?- fordult vissza egy pillanatra.
- Ma lesz?- hogy felejthettem el.
- Igen, olyan- és ránézett az órájára- fél óra múlva.
- Teljesen kiment a fejemből- csaptam a homlokomra.
- Ha szeretnéd megvárlak, aztán együtt elmehetünk- ajánlotta fel kedvesen.
- 5 percet kérek, csak gyorsan átöltözök. Addig gyere be- rohantam be a házba és futottam átöltözni.
- Oké- kiabálta utánam.

Gyorsan felkaptam valamit, amiben tudok edzeni, felé egy pulcsit és már rohantam is lefelé.

Felkaptam út közben a telefonomat és már kész is voltam. Liamet a nappaliban találtam, miközben a medálomat nézegette, amit még Derektől kaptam.

- Szép darab- fordult felém mosolyogva.

Most nem olyan volt a mosolya, mint pár perccel ezelőtt, inkább olyan fura volt.

- Köszönöm- elvettem tőle és a nyakamba akasztottam.
- Mehetünk?- kérdezte.
- Igen- mosolyogtam rá.

Együtt léptünk ki az ajtón és indultunk el a suli felé. Út közben beszélgettünk. Szóba jött a suli, a lacrosse és a család is. Hamar a sulihoz értünk és mentünk is a pályára. A csapat legtöbb tagja már itt volt. Levettem a pulcsim és odamentem Kira mellé. Mosolyogva köszöntött, majd hallgattuk, ahogy az edző jól kioszt mindenkit.

- 10 kör bemelegítés- fújt sípjába, mire mindenki elindult futni.

Én Kira mellett futottam, miközben beszélgettünk.

- Scott elmondta- kezdett lassabban futni.
- Mit?- tudtam miről beszél.
- Hogy te is az vagy- hirtelen megállt.
- Ki tudja még?- sétáltam tovább, ő pedig követett majd mellém jött.
- Az ikrek, mi lányok, Stiles és Scott- sorolta.
- Remek. Derek megöl- bosszankodtam magamban, de lehet nem elég halkan.
- Ismered Dereket?- döbbent le.
- Igen, ő segített az ilyen farkasos dolgokban- mosolyodtam el, mert visszaemlékeztem milyen volt az első találkozáskor, és akkor mikor átváltoztam.
- A titkod nálunk biztonságban marad, hisz már közénk tartozol.

Szeme narancs színűvé változott, amint kimondta, hogy közénk tartozol.

- Te...- nem találtam a helyes szavakat.
- Kitsune vagyok. Allison vadász, Lydia banshee, Malia préri farkas, Stiles meg volt nogitsune.

- És ti vagytok.........






Ennyi lett volna a hetedik rész. Remélem tetszett. Csók L xx

Nem rész

Sziasztok! Mindenkinek nagyon Boldog Mikulàst kívànok. Kapjon mindenki sok csokit. Csók L xx

Hatodik rész

Sziasztok! Meghoztam a hatodik részt! Remélem tetszeni fog. <3 :D

 ~ Scott McCall szemszöge ~ 

Szerencsére ma csak 4 óránk lesz, de abból is 3 tesi. Igen, kicsit eltúlozták a tesi órák számát.

A suli előtt beszélgettünk Stilessal meg az ikrekkel, mikor egy ismerős fekete autó állt meg előttünk.

Nem telt el 1 perc sem, már ki is szált egy lány az anyós ülésről és elindult felénk. Ahogy egyre közelebb ért felismertem, hogy ki ő. Michelle volt az. Most, mintha máshogy nézett volna ki. Haja sötétebb volt, szemei pedig inkább hasonlítottak a sötétséghez, mint a csokoládéhoz. 

~ Michelle szemszöge ~

Gyorsan bedobáltam mindent a szekrényembe és mentem átöltözni tesire. Felkapkodtam magamra a cuccaimat és bementem a torna terembe.

Csak pár fiú volt benn, de ők is a lelátón ültek. Beljebb mentem, mikor megakadt a szemem a sarokban levő gerendán.

 (Valami ilyesmit képzeljetek el )

Felmásztam rá, majd sétálgattam rajta. mindig is jó egyensúly érzékem volt, így könnyedén mászkálhattam, és nem estem le. Gondoltam kicsit gimnasztikázok. Kis koromban gimnasztikára jártam, így tudok pár dolgot.

Ne gondoljatok nagy dolgokra, csak pár egyszerű mozdulat. Valami ilyesmi:

 

Majd a végén leugrottam, mikor tapsot hallottam.

- Ez szép volt- jött közelebb Theo.

- Őőő, köszi.

- Rég beszéltünk- állt meg előttem.

- Hát kicsit sok dolgom volt az utóbbi pár napban- próbáltam magabiztosan beszélni, de nem biztos, hogy sikerült.

- Tegnap voltam nálad. Csengettem, de nem nyitott senki ajtót- nézett rám félig mogorva tekintettel. Úgy nézett, mint aki menten felfal.

- Az egyik barátomnál voltam, csak későn értem haza.

- Jah, oké- tudtam, hogy nem hiszi el, amit mondok neki.

- Rodriguez, Raeken! Nektek is sorakozó van- kiáltott ránk az edző.

Beálltunk a sorba, majd meghallgattuk, hogy ma mit csinálunk. A fiúk nagy örömére ma felmérések lesznek minden órában. Párokba álltunk. Én Kirával kerültem egy "csapatba". Először felüléseket csináltunk, ami egész jól ment, majd fekvőtámasz és guggolás következett. A végén pedig terepfutás volt. Kimentünk az udvara és 10 kört kellett futni, persze időre. Az edző sípolt és elindultunk. Először csak lassan kocogtam, majd egyre gyorsabban sprintelem. Mintha kikapcsolt volna az agyam, csak futottam és nem néztem hátra. Már szinte mindenkit lehagytam, mikor éreztem, hogy valami nem stimmel velem. Élesebben láttam, a szagokat még tisztábban éreztem. Tudtam, hogy át fogok változni. Egy pillanatra elkaptam tekintetem az útról, mikor nekiütköztem valakinek. Azt hittem, hogy el fogok esni, de az a valaki, akinek nekimentem, elkapott.

- Hé, jól vagy?- kérdezte Scott aggodalmas hangon.

- Persze- mondtam.

Tekintetemet a földre irányítottam. Mélyeket lélegeztem, próbáltam nyugodt maradni. Lenézve kezeimre láttam, hogy karmaim még szerencsére nem nőttek ki.

- Minden oké?- állt meg mellettünk a hangok alapján Aiden és Ethan.

- aha- válaszoltam bunkón.

Tudom, hogy nem tehetnek semmiről, de ilyenkor nem tudok normálisan beszélni. Mikor már éreztem, hogy nem tudok megnyugodni, felpattantam és próbáltam elfutni, de egy kéz visszahúzott. Ekkor felnéztem az illetőre, aki tágra nyílt szemekkel nézett rám.

~ Scott McCall szemszöge ~

Éreztem, hogy nincs minden rendben Michellevel. Mikor megkérdeztem, hogy jól van e, akkor is csak a földön térdelt és nem nézett rám. Már az ikrek is mellettünk voltak, egyszer csak felpattant és próbált elfutni, de elkaptam csuklóját, mire felénk fordult. Mikor ránéztem, azt hittem káprázik a szemem. Szemei kéken ragyogtak, akár az omega farkasoké.

- Te...te- nem találtam a szavakat.

Kirántotta kezét kezemből és elrohant. Aiden indult volna utána, de visszahúztam.

- Jól láttam, hogy ő?- kezdte Ethan.

- Igen, ő is vérfarkas- válaszoltam.

- De, hogy? És mióta?- ezt már Aiden kérdezte.

- Nem tudom, de beszélek Derekkel, hátha ő tudja- mondtam és elindultunk vissza a suliba, mert ez volt az utolsó körünk.

Odakocogtunk az edzőhöz, és elmondta az időnket.

- Mindenki beért?- kérdezte az edzőtől Aiden.

- Most már igen- esett oda mellénk Stiles.

Majd lihegve elterült a földön.

~ Michelle szemszöge~

Gyorsan elrohantam átöltözni, majd jó hideg vízzel arcot mostam. Nem tudom, hogy történhetett ez velem. Oké, hogy csak pár napja vagyok farkas, de nem szabadott volna megtudniuk. Derek ki fog nyírni, de el kell neki mondanom. Gyorsan összekapkodtam a cuccaimat és mivel kicsengettek elindultam a szekrényem felé, mert ma csak már 1 óránk lesz, így nem kell odamennem óra után. A folyosón sétálva felhívtam Dereket. Két csörgés után fel is vette.

- Szia, valami baj van?- kérdezte egyből, hallottam hangján a féltést és az ijedtséget.

- Szia, hát van egy kis gond. Még van egy órám, de utána eltudnál jönni értem?- kérdeztem, bár tudtam, hogy mit fog válaszolni rá.

- Oké, persze. Csörgess meg óra vége előtt pár perccel és indulok.

- Jó, majd hívlak, de most megyek, mert bioszom lesz. Köszi szia Derek.

- Szia Mich ( így hív Derek )- és már le is raktuk, mire a szekrényemhez értem.

Kipakoltam a cuccaimat, majd elindultam a biosz terem felé. A tanárunkról azt kell tudni, hogy imádja az állatokat. Otthon van vagy 69 macskája. Látszik ezért nincs neki férje.

Mindig egyetlen egy dolgot hajtogat, és azt állítja, hogy ezt a macskájától hallotta:

Bementem a terembe. Csak pár ember tartózkodott rajtam kívül benn. Leültem az utolsó sor utolsó székére és lepakoltam a cuccaimat. Elővettem a telefonomat, majd becsengetésig azzal játszottam. Ahogy telt az idő úgy szállingóztak be az emberkék. Egyre több szék telt meg, míg végül csak a mellettem levő szék maradt üresen, meg a terem elejében lévő. Csengetés után sétált be az osztályba Scott és Theo. Minden a ketten a mellettem levő helyet sasolta meg, de végül Scott foglalt helyet, majd a tanár is belépett. Elfoglalta a helyét és nekiállt mesélni a macskáiról. Elraktam a telefonomat, és próbáltam "figyelni", ha a nyitott szemmel alvás annak tűnik. Arra riadtam fel, hogy valaki meglökte a karom. Oldalra fordítottam fejem és ránéztem Scottra.

- Beszélhetnénk?- húzódott közelebb.

- Miről?- tettem úgy, mintha nem sejteném miről akar velem beszélni.

- Mióta vagy az?

- Nem tudom miről beszélsz- ködösítettem majd elővettem a telefonom és írtam egy SMS-t Dereknek, hogy jöhet.

Nem vártam meg, míg valamit mond, hanem felpattantam és pont abban a pillanatban csengettek és rohantam a kijárat felé. Én voltam az első, aki elhagyta a termet, de még az iskolát is. Derek csupán pár percre lakik a sulitól, így mire kiértem a kapun épp akkor ért a suli elé.

 

 

- Szia- ültem be mellé.

- Szia- köszönt és már el is hajtottunk a suli előtt.

- Mi történt?- tért egyből a lényegre.

- Volt egy kis gond tesin. Futottunk és hát....- húztam el a számat.

- Mond, hogy senkit nem nyírtál ki, mert akkor nem szeretném tudni- vette viccesre a figurát, de mikor meglátta szigorú nézésemet abbahagyta a viccelődést.

- Nekirohantam Scottnak és hát látta, hogy a szemem megváltozott.

- Látott még valaki rajta kívül?

- Csak talán az ikrek- hajtottam le fejemet és már vártam, hogy elkezd kiabálni. 

- Fuhh, már azt hittem, hogy nagyobb a gond. Végül is nem olyan rossz a helyzet. Nem baj, ha megtudták, mert ők is azok- állt meg a házam előtt.

- Mi? Mik ők is?- nem esett le, miről beszél.

- Biztos unikornisok. Mi mik vagyunk szerinted? Hát persze, hogy farkasok- vágott hülye fejet, miközben beszélt.

- Jaaah.

- Hallottam nagyot koppant. Nah, menj pakolj le, öltözz át, megvárlak- biccentett a ház felé.

- 5 perc- és már ki is szálltam.

- Számolom- kiabált utánam.

Gyorsan befutottam a házba és mindent ledobáltam a kanapéra. A konyhában elővettem a fagyasztóból egy előkészített pizzát, majd beraktam a sütőbe. Felrobogtam a szobámba és átöltöztem.

Gyorsan kifésültem a hajam és már robogtam is le a konyhába. Míg vártam, hogy kész legyen a pizza előkaptam a telefonomat és felléptem facebookra.Csak pár értesítésem jött..

Épp a híreket olvastam mikor felvillant egy chatablak.

- Lejárt az 5 perc :D- írta Derek.
- Mingy megyek- írtam vissza, majd zsebre vágtam a telefont.

Megnéztem a pizzát, hogy kész e már. Mivel sültté nyilvánítottam és kivettem a sütőből. Feldaraboltam és beleraktam egy dobozba őket és indultam is az ajtó felé. Mindent bezártam és beültem Derek mellé.

- Hmm, mi.......





Ennyi lett volna a hatodik rész! Tudom, hogy egy kicsit soká hoztam ezt a részt, már régóta ezt írtam, de valahogy sosem állt össze. Remélem azért tetszett! Csók L xx