- Hm, mi ez a jó illat?- kanyarodtunk ki a házunktól és elindultunk hozzá.
- Egy kis ebéd. Gondoltam még úgy sem ebédeztél, meg éhes is vagyok- vigyorogtam rá.
- Te mindenre gondolsz- nevetett ő is.
Pár perc múlva már meg is érkeztünk hozzá.
Beszálltunk a liftbe és felmentünk az ő házáig. Kinyitotta előttem az ajtót és beengedett.
Udvariasságát megköszöntem és leültünk a kanapéra. Megkínáltam pizzával és evés közben beszélgettünk.
Elég jól elbeszélgettük az időt, mikor egyszer csak felpattant és így szólt:
- Nah, akkor edzünk egy kicsit.
- Most? Nee- húztam el a számat.
- De de, nah gyere- kapta el a kezem és felrántott.
- Annyira tele vagyok- kezdtem el hisztizni, akár egy 5 éves kislány.
- Épp ezért kell most edzeni, hogy ne hízz el- és kacsintott.
- Szóval azt mondod dagi vagyok?- kaptam fel a vizet.
- Nem én mondtam- emelte fel kezeit védekezés képen.
- De szemét vagy- csaptam mellkason.
- Ez a szemét simán legyőz húzódzkodásban- indult el a vas rúd fele.
- Kizárt dolog- mentem utána.
- Versenyezzünk. Ha én nyerek, addig edzünk és akkor, amikor én azt mondom.
- Ha én nyerek soha többet nem pesztrálsz, és addig furikázol suliba, amíg én mondom.
- Oké- egyezett bele és nyújtotta a kezét.
- Oké- ráztam vele kezet.
- Én kezdem- lekapta magáról a pólóját és elkezdte.
Ahogy fel- le ereszkedett, izmos hasán egyre jobban látszódtak a kockák. Izmai megfeszültek az erőlködéstől. Hangosan számolta épp mennyinél jár. 100-nál abbahagyta, bár tudta volna még folytatni.
- Te jössz- adta át a helyet.
- Fogd meg- vettem le pulcsimat és pólómat és odadobtam neki, majd elkezdtem.
Nem számoltam csak csináltam és csináltam. Helyettem Derek számolt. 50- ig semmi gond nem volt, csak elkezdett izzadni a tenyerem és csúszott a vas. Pár darabot csináltam még, mikor megéreztem derekamon két kezet. Lassan levett a vasról és lerakott maga elé.
Szép lassan megfordultam és belenéztem szép, vagy inkább gyönyörű szemeibe. Ajkait óvatos mosolyra húzta úgy nézett le rám. Igen, mivel ő kb 183cm én meg alig vagyok 163 cm.
- Úgy látom én győztem- vigyorgott rám.
- Tudtam volna még csinálni, ha nem zavarsz meg.
- Ahaaaa láttam, hogy remeg a kezed- jött egyre közelebb, míg nem alig volt közöttünk 5 cm.
Közelebb hajoltam hozzá, és kezeimet nyakára kulcsoltam majd lehúztam magamhoz, és belesúgtam a fülébe.
- Simán lenyomnálak szkanderban.
- Meglátjuk-
eltolt magától és olyan "meglátjuk ki nyer"- fejet vágott.
Odamentünk az asztalhoz és rákönyököltünk. Rákulcsoltuk egymás kezére kezünket, majd lassan elkezdett számolni.
- Egy. Kettő. Rajt- mikor kimondta az utolsó szót próbáltam lenyomni.
Éreztem, hogy egyre több energia áramlik testemben. Nem tudom, hogy csináltam, de lenyomtam, és meg sem erőltettem annyira magamat.
- Hahh- mosolyodtam el, vagyis inkább vigyorogtam rá.
- Hagytalak nyerni.
- Sokkal erősebb vagyok, mint te. Te mondtad még a múltkor. Ezt fogadd el.
- De csak most az egyszer- nézett rám.
Néztünk egymás szemeibe, de egy szót sem szóltunk. Néztem ahogy szemei átváltanak pirosra.
Egyre közelebb hajolt, majd megállt és figyelte én mit reagálok. Mire én is közelebb hajoltam és ajkait rányomta enyémekre. Vadul, de egyben lágyan csókolt. Felültetett az asztalra és még jobban közelebb húzott magához.
Felemelt és az ágyhoz sétált, majd óvatosan eldöntött rajta, de egy percre sem szakította meg csókunkat.
Úgy csókolt, mintha attól félt volna, hogy elfutok és ott hagyom. Egyre vadabban tépte ajkaimat, de ez most egy cseppet sem érdekelt. Nem tudom, hogy ezek után, hogy vagy mi lesz köztünk, de nem érdekelt semmi, sem a múlt, sem a jövő, csak a jelen. Akartam őt, és nem kellett semmi más.
- Mit művelünk?- húzódott el egy pillanatra majd homlokát enyémnek döntötte.
- Nem tudom- suttogtam, mert tudtam, hogy így is hallani fogja.
Néztük egymást, és nem szóltunk semmit, nem csókoltuk meg egymást és nem ültünk fel, hogy távolabb legyünk egymástól. Beállt közöttünk a csend. Nem az a kínos féle volt, ami ilyenkor a filmekben szokott lenni, hanem egy olyan csend volt, hogy az előbb csókolóztunk és most gondolkodunk féle.
Elmélkedésünket egy hang zavarta meg. Nyitódott az ajtó és bejött rajta valaki.
- Derek itthon vagy?- egyből felismertem a hangját.
De vajon mit keres ő itt??
- Igen, itt vagyok- állt fel Derek és engem ott hagyva odament Scotthoz.
Felkaptam magamra a pulcsimat és elindultam Derek után. Az asztalnál voltak, Derek velem szembe, Scott pedig háttal állt, így nem láthatta, hogy jövök.
- Van egy osztály társam. Michelle-nek hívják és nem rég költözött ide. Ma a szemem láttára változott át a barna szeme kékre. Ő egy omega. Nem hallottál róla semmit?
- De, hallottam. És ő nem egy omega, hanem egy béta.
- De hisz kék a szeme- vitatkozott vele Scott.
- Azért mert egy nagyon erős alfa harapta meg. Azért kék- mondta Derek, miközben végig a szemembe nézett.
- Így igaz. Szia Scott- köszöntem az említettnek, aki köszönésemre felkapta a fejét.
- Szia. Te mit keresel itt? És ti ismeritek egymást? De hogy?- alig jutott szóhoz.
Odaálltam Derek mellé, aki rám mosolygott.
- Én találtam meg eszméletlenül, miután megharapták. Elmondtam neki mindent, amit tudnia kell. Azóta segítek neki- magyarázkodott Derek.
- De most mit keres itt? És Derek hol a pólód?- kapkodta közöttünk a tekintetét.
- Edzettünk- vágtuk rá kapásból.
- Aha, edzés. Értem- vigyorodott el.
- Majd elfelejtettem mondani láttam a motorod az erdőtől olyan 30 méterre az egyik árok mellett- mondta Scott.
- Ohh, köszi. Én most megyek is.
- Sziasztok- köszöntem el tőlük és hátra sem nézve elindultam kifelé.
Majdnem 1 órába telt, mire megtaláltam azt a helyet, ahol a motoromat látta Scott. Felmértem mekkora a kàr rajta. Nagy meglepetésemre csak a visszapillantó tükör üvege törött be, meg pár karcolós itt- ott. Felállítottam, és megpróbáltam beindítani. Harmadik próbálkozásra kicsit nehezen, de el is indult. Felültem rá és elindultam hazafelé. Most nem az erdőben mentem, hanem a fő úton. Pár pillanat alatt haza is értem. Az udvaron kitámasztottam a motort, és kihordtam a garázsból pár szerszámot, meg pár alkatrészt. Míg szereltem egész idő alatt Derek járt a fejemben. Visszajátszódtak előttem azok a jelenetek, amik negyed órája történtek. Ahogy izmos kezeivel átölel, ahogy közelebb húz magához és ahogy megcsókol.
- Szia- eszméltem fel, arra, hogy valaki köszönt.
A kapuban állt egy szőkés barna hajú fiú és mosolygott.
- Öhm, szia- köszöntem neki vissza.
- Liam vagyok. Egy suliba járunk- jött közelebb és bemutatkozott.
- Michelle.
- Tudom, hogy hívnak, hisz te is lacrosse tag vagy- mosolygott.
- Jah, igen.
- Épp hazafelé tartottam, mikor láttam, hogy épp a motorod javítod. Mi a baja?
- Csak a visszapillantó törött be. Eldőlt, mikor egy kutya nekiugrott- próbáltam olyan hihetően mondani, ahogy csak tudtam.
- Aha, értem- bólogatott- én akkor nem is zavarok. Jössz ma edzésre?- fordult vissza egy pillanatra.
- Ma lesz?- hogy felejthettem el.
- Igen, olyan- és ránézett az órájára- fél óra múlva.
- Teljesen kiment a fejemből- csaptam a homlokomra.
- Ha szeretnéd megvárlak, aztán együtt elmehetünk- ajánlotta fel kedvesen.
- 5 percet kérek, csak gyorsan átöltözök. Addig gyere be- rohantam be a házba és futottam átöltözni.
- Oké- kiabálta utánam.
Gyorsan felkaptam valamit, amiben tudok edzeni, felé egy pulcsit és már rohantam is lefelé.
Felkaptam út közben a telefonomat és már kész is voltam. Liamet a nappaliban találtam, miközben a medálomat nézegette, amit még Derektől kaptam.
- Szép darab- fordult felém mosolyogva.
Most nem olyan volt a mosolya, mint pár perccel ezelőtt, inkább olyan fura volt.
- Köszönöm- elvettem tőle és a nyakamba akasztottam.
- Mehetünk?- kérdezte.
- Igen- mosolyogtam rá.
Együtt léptünk ki az ajtón és indultunk el a suli felé. Út közben beszélgettünk. Szóba jött a suli, a lacrosse és a család is. Hamar a sulihoz értünk és mentünk is a pályára. A csapat legtöbb tagja már itt volt. Levettem a pulcsim és odamentem Kira mellé. Mosolyogva köszöntött, majd hallgattuk, ahogy az edző jól kioszt mindenkit.
- 10 kör bemelegítés- fújt sípjába, mire mindenki elindult futni.
Én Kira mellett futottam, miközben beszélgettünk.
- Scott elmondta- kezdett lassabban futni.
- Mit?- tudtam miről beszél.
- Hogy te is az vagy- hirtelen megállt.
- Ki tudja még?- sétáltam tovább, ő pedig követett majd mellém jött.
- Az ikrek, mi lányok, Stiles és Scott- sorolta.
- Remek. Derek megöl- bosszankodtam magamban, de lehet nem elég halkan.
- Ismered Dereket?- döbbent le.
- Igen, ő segített az ilyen farkasos dolgokban- mosolyodtam el, mert visszaemlékeztem milyen volt az első találkozáskor, és akkor mikor átváltoztam.
- A titkod nálunk biztonságban marad, hisz már közénk tartozol.
Szeme narancs színűvé változott, amint kimondta, hogy közénk tartozol.
- Te...- nem találtam a helyes szavakat.
- Kitsune vagyok. Allison vadász, Lydia banshee, Malia préri farkas, Stiles meg volt nogitsune.
- És ti vagytok.........
Ennyi lett volna a hetedik rész. Remélem tetszett. Csók L xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése