2015. december 4., péntek

Hatodik rész

Sziasztok! Meghoztam a hatodik részt! Remélem tetszeni fog. <3 :D






 ~ Scott McCall szemszöge ~ 

Szerencsére ma csak 4 óránk lesz, de abból is 3 tesi. Igen, kicsit eltúlozták a tesi órák számát.
A suli előtt beszélgettünk Stilessal meg az ikrekkel, mikor egy ismerős fekete autó állt meg előttünk.




Nem telt el 1 perc sem, már ki is szált egy lány az anyós ülésről és elindult felénk. Ahogy egyre közelebb ért felismertem, hogy ki ő. Michelle volt az. Most, mintha máshogy nézett volna ki. Haja sötétebb volt, szemei pedig inkább hasonlítottak a sötétséghez, mint a csokoládéhoz. 

~ Michelle szemszöge ~


Gyorsan bedobáltam mindent a szekrényembe és mentem átöltözni tesire. Felkapkodtam magamra a cuccaimat és bementem a torna terembe.




Csak pár fiú volt benn, de ők is a lelátón ültek. Beljebb mentem, mikor megakadt a szemem a sarokban levő gerendán.


 (Valami ilyesmit képzeljetek el )







Felmásztam rá, majd sétálgattam rajta. mindig is jó egyensúly érzékem volt, így könnyedén mászkálhattam, és nem estem le. Gondoltam kicsit gimnasztikázok. Kis koromban gimnasztikára jártam, így tudok pár dolgot.
Ne gondoljatok nagy dolgokra, csak pár egyszerű mozdulat. Valami ilyesmi:



 






Majd a végén leugrottam, mikor tapsot hallottam.

- Ez szép volt- jött közelebb Theo.
- Őőő, köszi.
- Rég beszéltünk- állt meg előttem.
- Hát kicsit sok dolgom volt az utóbbi pár napban- próbáltam magabiztosan beszélni, de nem biztos, hogy sikerült.
- Tegnap voltam nálad. Csengettem, de nem nyitott senki ajtót- nézett rám félig mogorva tekintettel. Úgy nézett, mint aki menten felfal.




- Az egyik barátomnál voltam, csak későn értem haza.
- Jah, oké- tudtam, hogy nem hiszi el, amit mondok neki.
- Rodriguez, Raeken! Nektek is sorakozó van- kiáltott ránk az edző.

Beálltunk a sorba, majd meghallgattuk, hogy ma mit csinálunk. A fiúk nagy örömére ma felmérések lesznek minden órában. Párokba álltunk. Én Kirával kerültem egy "csapatba". Először felüléseket csináltunk, ami egész jól ment, majd fekvőtámasz és guggolás következett. A végén pedig terepfutás volt. Kimentünk az udvara és 10 kört kellett futni, persze időre. Az edző sípolt és elindultunk. Először csak lassan kocogtam, majd egyre gyorsabban sprintelem. Mintha kikapcsolt volna az agyam, csak futottam és nem néztem hátra. Már szinte mindenkit lehagytam, mikor éreztem, hogy valami nem stimmel velem. Élesebben láttam, a szagokat még tisztábban éreztem. Tudtam, hogy át fogok változni. Egy pillanatra elkaptam tekintetem az útról, mikor nekiütköztem valakinek. Azt hittem, hogy el fogok esni, de az a valaki, akinek nekimentem, elkapott.
- Hé, jól vagy?- kérdezte Scott aggodalmas hangon.
- Persze- mondtam.

Tekintetemet a földre irányítottam. Mélyeket lélegeztem, próbáltam nyugodt maradni. Lenézve kezeimre láttam, hogy karmaim még szerencsére nem nőttek ki.

- Minden oké?- állt meg mellettünk a hangok alapján Aiden és Ethan.
- aha- válaszoltam bunkón.

Tudom, hogy nem tehetnek semmiről, de ilyenkor nem tudok normálisan beszélni. Mikor már éreztem, hogy nem tudok megnyugodni, felpattantam és próbáltam elfutni, de egy kéz visszahúzott. Ekkor felnéztem az illetőre, aki tágra nyílt szemekkel nézett rám.


~ Scott McCall szemszöge ~


Éreztem, hogy nincs minden rendben Michellevel. Mikor megkérdeztem, hogy jól van e, akkor is csak a földön térdelt és nem nézett rám. Már az ikrek is mellettünk voltak, egyszer csak felpattant és próbált elfutni, de elkaptam csuklóját, mire felénk fordult. Mikor ránéztem, azt hittem káprázik a szemem. Szemei kéken ragyogtak, akár az omega farkasoké.




- Te...te- nem találtam a szavakat.

Kirántotta kezét kezemből és elrohant. Aiden indult volna utána, de visszahúztam.

- Jól láttam, hogy ő?- kezdte Ethan.
- Igen, ő is vérfarkas- válaszoltam.
- De, hogy? És mióta?- ezt már Aiden kérdezte.
- Nem tudom, de beszélek Derekkel, hátha ő tudja- mondtam és elindultunk vissza a suliba, mert ez volt az utolsó körünk.

Odakocogtunk az edzőhöz, és elmondta az időnket.

- Mindenki beért?- kérdezte az edzőtől Aiden.
- Most már igen- esett oda mellénk Stiles.




Majd lihegve elterült a földön.


~ Michelle szemszöge~


Gyorsan elrohantam átöltözni, majd jó hideg vízzel arcot mostam. Nem tudom, hogy történhetett ez velem. Oké, hogy csak pár napja vagyok farkas, de nem szabadott volna megtudniuk. Derek ki fog nyírni, de el kell neki mondanom. Gyorsan összekapkodtam a cuccaimat és mivel kicsengettek elindultam a szekrényem felé, mert ma csak már 1 óránk lesz, így nem kell odamennem óra után. A folyosón sétálva felhívtam Dereket. Két csörgés után fel is vette.

- Szia, valami baj van?- kérdezte egyből, hallottam hangján a féltést és az ijedtséget.
- Szia, hát van egy kis gond. Még van egy órám, de utána eltudnál jönni értem?- kérdeztem, bár tudtam, hogy mit fog válaszolni rá.
- Oké, persze. Csörgess meg óra vége előtt pár perccel és indulok.
- Jó, majd hívlak, de most megyek, mert bioszom lesz. Köszi szia Derek.
- Szia Mich ( így hív Derek )- és már le is raktuk, mire a szekrényemhez értem.

Kipakoltam a cuccaimat, majd elindultam a biosz terem felé. A tanárunkról azt kell tudni, hogy imádja az állatokat. Otthon van vagy 69 macskája. Látszik ezért nincs neki férje.




Mindig egyetlen egy dolgot hajtogat, és azt állítja, hogy ezt a macskájától hallotta:




Bementem a terembe. Csak pár ember tartózkodott rajtam kívül benn. Leültem az utolsó sor utolsó székére és lepakoltam a cuccaimat. Elővettem a telefonomat, majd becsengetésig azzal játszottam. Ahogy telt az idő úgy szállingóztak be az emberkék. Egyre több szék telt meg, míg végül csak a mellettem levő szék maradt üresen, meg a terem elejében lévő. Csengetés után sétált be az osztályba Scott és Theo. Minden a ketten a mellettem levő helyet sasolta meg, de végül Scott foglalt helyet, majd a tanár is belépett. Elfoglalta a helyét és nekiállt mesélni a macskáiról. Elraktam a telefonomat, és próbáltam "figyelni", ha a nyitott szemmel alvás annak tűnik. Arra riadtam fel, hogy valaki meglökte a karom. Oldalra fordítottam fejem és ránéztem Scottra.

- Beszélhetnénk?- húzódott közelebb.
- Miről?- tettem úgy, mintha nem sejteném miről akar velem beszélni.
- Mióta vagy az?
- Nem tudom miről beszélsz- ködösítettem majd elővettem a telefonom és írtam egy SMS-t Dereknek, hogy jöhet.

Nem vártam meg, míg valamit mond, hanem felpattantam és pont abban a pillanatban csengettek és rohantam a kijárat felé. Én voltam az első, aki elhagyta a termet, de még az iskolát is. Derek csupán pár percre lakik a sulitól, így mire kiértem a kapun épp akkor ért a suli elé.
 
 




- Szia- ültem be mellé.
- Szia- köszönt és már el is hajtottunk a suli előtt.
- Mi történt?- tért egyből a lényegre.
- Volt egy kis gond tesin. Futottunk és hát....- húztam el a számat.
- Mond, hogy senkit nem nyírtál ki, mert akkor nem szeretném tudni- vette viccesre a figurát, de mikor meglátta szigorú nézésemet abbahagyta a viccelődést.
- Nekirohantam Scottnak és hát látta, hogy a szemem megváltozott.
- Látott még valaki rajta kívül?
- Csak talán az ikrek- hajtottam le fejemet és már vártam, hogy elkezd kiabálni. 
- Fuhh, már azt hittem, hogy nagyobb a gond. Végül is nem olyan rossz a helyzet. Nem baj, ha megtudták, mert ők is azok- állt meg a házam előtt.
- Mi? Mik ők is?- nem esett le, miről beszél.
- Biztos unikornisok. Mi mik vagyunk szerinted? Hát persze, hogy farkasok- vágott hülye fejet, miközben beszélt.
- Jaaah.
- Hallottam nagyot koppant. Nah, menj pakolj le, öltözz át, megvárlak- biccentett a ház felé.
- 5 perc- és már ki is szálltam.
- Számolom- kiabált utánam.

Gyorsan befutottam a házba és mindent ledobáltam a kanapéra. A konyhában elővettem a fagyasztóból egy előkészített pizzát, majd beraktam a sütőbe. Felrobogtam a szobámba és átöltöztem.





Gyorsan kifésültem a hajam és már robogtam is le a konyhába. Míg vártam, hogy kész legyen a pizza előkaptam a telefonomat és felléptem facebookra.Csak pár értesítésem jött..




Épp a híreket olvastam mikor felvillant egy chatablak.

- Lejárt az 5 perc :D- írta Derek.
- Mingy megyek- írtam vissza, majd zsebre vágtam a telefont.

Megnéztem a pizzát, hogy kész e már. Mivel sültté nyilvánítottam és kivettem a sütőből. Feldaraboltam és beleraktam egy dobozba őket és indultam is az ajtó felé. Mindent bezártam és beültem Derek mellé.

- Hmm, mi.......





Ennyi lett volna a hatodik rész! Tudom, hogy egy kicsit soká hoztam ezt a részt, már régóta ezt írtam, de valahogy sosem állt össze. Remélem azért tetszett! Csók L xx

1 megjegyzés:

  1. Meg tudod lepni az embert, az biztos! Egyre jobban érdekel, hogy mi is kerekedik ki ebből a végére. Emellett pedig a humorod sem az utolsó, az ezer wattos mosolynál vagy épp a macskás néninél felnevettem, ami nálam elég ritka! A részeket továbbra is jól szakítod meg... nem tudom mit írhatnék még... nem tudok mibe belekötni és.. nem is akarok. Csak így tovább! :D

    VálaszTörlés