És elsötétült minden. Álmomban minden olyan jó és békés volt. Egy erőben voltam, ahol minden fa szépen virágzott már és a madarak fütyörésztek. Hirtelen változott a kép. Egy házban voltam, ahol minden csupa vér volt és mindenhol halott emberek voltak. A barátaim vérben feküdtek előttem. Aztán megint változott a kép. Magamat láttam. Egy fánál voltam. Ott ültem a fa tövében és sírtam. Magamat hibáztattam mindenért. Aztán jött valaki és leült mellém. Arcát nem láttam, csak szorosan ölelésébe zárt és fülembe suttogta olyan halkan, hogy én is alig hallhattam: ,,Nincs semmi baj hercegnő. Itt vagyok." Mire felnéztem felállt és elsétált. Ez volt az utolsó képsor, amit láttam..
A nap fényére ébredtem fel. Egy hatalmas francia ágyban feküdtem egy raktárszerűségben. Felültem és körbe néztem. Nem volt sok minden a "szobában". Pár könyvespolc, szekrény, kanapé, egy íróasztal és a sarokban egy csigalépcső.
Vajon, hogy kerülhettem ide? És hol is vagyok valójában? Lehúztam magamról a takarót. Ekkor vettem észre, hogy csak egy szürke póló van rajtam, ami a combom közepéig leért.
- Hát felébredtél- jött a hang a lépcső felől.
Az idegen szép lassan jött lefelé. Mikor közelebb ért, megláttam, hogy ki is ő. Ő volt, akihez "betörtem".
- Igen- nem tudom, hogy ő is hallhatta e amit mondtam.
- Jobban vagy?- egyre csak közelebb s közelebb jött, majd leült mellém az ágyra.
- Igen. De, hogy kerültem ide? És mi történt velem?- halmoztam el kérdésekkel.
- Nem emlékszel semmire?
- Nem- adtam a tömör választ.
- Elájultál, és gondoltam nem hagylak a sötét erdő közepén, így ide hoztalak. Hogy hívnak?- kérdezte mosolyogva.
Várjunk csak! Mosolyogva? Tényleg mosolygott? Eddig mindig csak mogorva és bunkó volt, most meg kedves és mosolyog? Atombomba robbanás történhetett és beverte a fejét. Csak is ez történhetett, nem lehet más válasz.
- Michelle vagyok- hajtottam le fejemet.
- Én pedig Derek vagyok- hallottam hangján hogy mosolyog.
- Figyelj- nyúlt állam alá ujjával- tudom most min mész keresztül. Azt is tudom, hogy ijedt vagy és félsz, de segíthetek, ha engeded. Megtaníthatlak arra, hogy urald az erődet. Hogyan legyen önkontrollod. Csak annyi kell hozzá, hogy bízz bennem.
- Miért akarnám, hogy segíts nekem?
~Derek szemszöge~
Már anélkül tudtam a választ, hogy elgondolkodtam volna rajza. Mikor először megláttam az erdőben tudtam, hogy ő más. Nem tudtam, miről, csak azt,hogy különbözik másoktól. Testalkata átlagos volt. Haja és bőre színe egy mexikóiéhoz hasonlított. Szemében láttam azt a ragyogást, amit máséban sosem fedeztem fel. Eddig! Aztán, mikor ismét "találkoztunk" elöntött a düh és a harag, mikor betört hozzám. De aztán belenéztem szemébe. Ijedt volt és félt. Tudtam, hogy soha nem tudnám őt bántani.
- Mert már te is közénk tartozol- adtam meg a választ kérdésére.
~ Michelle szemszöge~
Belenéztem szemeibe. Megint az a csillogást véltem látni, mint mikor először megláttam őt. Néma csendben figyeltük egymást, mikor szeme vörösen kezdett izzani.
Mintha minden megváltozott volna körülöttem. Érezte, hogy szemem égni kezd, de csak egy pillanatra. Tisztábban láttam és élesebben. Tudtam, hogy az én szemem is világít. Vagyis csak sejtettem.
- Az én szemem milyen színű?- kérdeztem hirtelen.
- Kéken ragyog.
Ma nem mentem suliba. Derek mindent elmagyarázott, amit nem értettem. Megígértette velem, hogy nem mondom el senkinek, hogy én is farkas vagyok. Délután 4 fele tett ki a házam előtt, mivel ugye tegnap valahol elhagytam a motorom, míg "zombisat" játszottam.
Otthon lezuhanyoztam, majd készítettem görög salátát, amit el is fogyasztottam.
Hamar eltelt a nap, így semmit sem csináltam a hátralévő időben. Elpakoltam a szobámban, mikor megcsörrent valahol a telefonom. Elkezdtem keresni, de nem akart meglenni. A hívó fél nagyon türelmes lehetett, mert nem akarta feladni a csörgetést. Már minden felforgattam, de nem lett meg, így feladtam a keresést. Bedőltem az ágyba, majd behunytam szemeimet. Ekkor újra megcsörrent a csengőhangom, csak most kb. 1 cm-re tőlem. Elkezdtem kotorászni a párnám alatt, mikor kezembe akadt a telefonom. Nagybátyám képe villogott.
- Sziaa- szóltam bele mosolyogva, mire hamar lelohadt a mosoly az arcomról.
- Hogy azt a retkes, köcsög, szerencsétlen, rákos telefont nem bírod felvenni. Már vagy 2 órája folyamatosan kereslek, te meg csak most veszed fel.
- Bocsi, csak elhagytam valahol a telefonom, és most hozta az egyik barátom, hogy megtalálta- füllentettem.
- Annyira aggódtam érted. Legközelebb legalább egy másik telefonról dobj egy SMS- t, hogy élsz és semmi bajod.
- Jó, rendben. Bocsi, ígérem így lesz.
Elmeséltem a napomat, persze a szépített változatot. Elmondtam, hogy ma nem voltam suliban, mert rosszul voltam. Megnyugtatott, hogy beszél az ofővel és igazolja napom.
Miután megígértem neki, hogy mindig hívni fogom, fáradtságra hivatkozva elbúcsúztam tőle és leraktam. Leültem a gépem elé és elindítottam egy kedvenc dalomat.
Belefeledkeztem a dalba, mikor csengettek. Kinéztem az ablakon, persze feltűnés mentesen, és megnéztem ki áll az ajtó előtt. Theo volt az, ki ráfeküdt a csengőre. Gyorsan visszahúztam a függönyöm. Nem szerettem volna beszélni vele, így nem nyitottam ajtót. Be nem tudott jönni, Derek kérésére mostantól mindig zárom az ajtót, ha itthon vagyok akkor is.
Theo hamar megunta a várakozást és elment. Bepakoltam holnapra, majd leültem gépezni. Megnéztem pár dolgot, majd mivel nem kötött le semmi a neten így lefeküdtem aludni. Álmomban az iskolában jártam. Lacrosse felszerelés volt rajtam. Körbenéztem, de nem láttam senkit a folyosón. Megindultam előre, mikor Derek hirtelen megjelent előttem. Szorosan ölelésébe zárt. Forrón és lassan megcsókolt. Majd hirtelen elvált tőlem.
- Gyere. Már várnak ránk- fogta meg kezem és húzott maga után.
A tornaterem felé indultunk el. Az ajtón belépve megváltozott a helyszín. Rengeteg ember volt benn, és mindenki ünneplőben volt. Derek már nem mellettem állt, hanem egy pap mellett a terem másik felében. Megindultam feléjük, mikor észrevettem, milyen ruha van rajtam.
Mentem Derek felé, aki mosolyogva nézett rám, mikor hirtelen felriadtam ébresztőmre. Elkezdtem csapkodni, hátha abbahagyja a zajongást. Egy hirtelen nagy csapás után abbahagyta. Megdörzsöltem szemeimet, besétáltam a fürdőbe és beálltam a tükör elé. Egy egészen más lány nézett vissza rám. Talán az átváltozás miatt változhattam meg. Hajam, mintha sötétebb lett volna, arcom fehérebb lett, barna szemeim pedig inkább voltak most feketék, mint barnák.
Megmostam arcomat jó hideg vízzel, majd felöltözni indultam. Áttúrtam az egész szekrényemet, mire megtaláltam a keresett darabokat.
Felkapkodtam magamra a ruhákat, majd felvettem hozzá egy fekete magassarkút is, és kisminkeltem magam. Kihúztam szemceruzával a szemem, majd egy vörös rúzzsal kifejtettem számat. Miután késznek nyilvánítottam magam, felkaptam táskám és lementem a konyhába. Felkaptam egy almát, mikor dudálást hallottam. Gyorsan mindent bezártam, majd kimentem. Derek várt rám kocsijával. Beszálltam mellé, majd elindultunk.
- Szia- villantotta rám 1000 wattos mosolyát.
- Szia....
Ennyi lett volt az ötödik rész. Remélem tetszett, ha igen komizz :D Csók L xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése