Tizenkettedik rész

Sziasztok! Meghoztam a tizenkettedik részt! Remélem tetszeni fog! :D <3

~ Másnap ~

~ Michelle szemszöge ~

Tegnap miután megebédeztünk eldobtuk a farmra Rayent, mi pedig haza mentünk. Kis pihenés után ( ki kellett pihenni az ebédet nah ) csináltam estére vacsit, majd felmentem a szobámba.

Hosszan tartó gondolkozás után ( és persze miután Bennel is beszéltem) felhívtam a sulim igazgatóját és beszéltem vele, hogy levelezőn szeretném folytatni a sulit, míg vissza nem megyek. Hosszú beszélgetés után megegyeztünk, hogy majd küldik a papírokat. Vacsora időben megvacsoráztunk és már 8 előtt le is feküdtem aludni. Telihold. Egész éjjel ez járt a fejemben. Az első teliholdam, amit vérfarkasként fogok tölteni. Vajon ez is olyan lesz, mint az átváltozásomkor? Vagy sokkal rosszabb? Nem akarok senkit bántani, főleg nem Ben bácsit és Rayent. Mi van, ha rájuk támadok és megölöm őket? Azt sosem tudnám megbocsájtani magamnak. Ha elmondanám Bennek, hogy mi vagyok? Lehet, hogy jól fogadná. Nah jó, kizárt, hogy jól fogadná, tuti bezárna egy pincébe és életem végéig ott lennék. Agyaltam és csak agyaltam. Reggel 7 fele lesétáltam a konyhába teljes sport felszerelésben, mert kitaláltam, hogy reggeli után elmegyek futni, úgy is régen voltam már.

- Hát te ilyenkor fent?- ült egy konyha széken Ben és kávézgatás közben újságot olvasott.

- Nem tudtam az éjjel túl sokat aludni- vallottam be, sőt még túloztam is egy kicsit.

- Értem. Kérsz reggelit? Összedobhatok valami reggelit neked- állt fel és elindultam a hűtő felé.

- Nem kell, köszi. Egy banán elég- nyúltam a gyümölcsös tál felé és kivettem egy szép sárgát belőle, amit valljunk be hamar elpusztítottam.

- Elmegyek futni, talán majd beugrok a  farmra is. Nem tudom még- indultam az ajtó felé.

- Oké, én egész nap ott leszek. Ha kell valami, csak hívj, a telefon nálam lesz- mutatta fel az említett tárgyat.

- Jó, mentem szia- léptem ki a házból, majd zenét kapcsolva nekiindultam az erdő felé.

Egy ösvényen futottam végig.

Csak mentem és mentem, egy pillanatra sem lassítottam. Mióta Kali, ha így hívják egyáltalán, megharapott nem fáradok olyan hamar és tovább bírom az iramot. Az erdő határáig futottam.

Szemben egy kisebb fa ház volt. Réginek és elhagyatottnak tűnt.

Jó, Derek háza is az volt, még sem volt elhagyatott. Nah szóval felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon milyen lehet belülről. Elhatároztam, hogy majd egyszer közelebbről is megnézem. Lehet, találok kincseket, haha. Jó vicc volt, még én sem hittem el. Elindultam visszafelé, mikor a múltkori kis vízeséshez értem. Mivel meleg az idő, így gondoltam megmártózok benne egyet. Lekaptam magamról a ruháimat és nekifutásból beleugrottam. A kissé hűvös víz égette futástól és az időtől felhevült testemet. A nap sugarai égették retinámat, így lebuktam a víz alá. Úgy úszkáltam, akár egy búvár. Akkor inkább búvárkodtam, mint úsztam. A víz nem volt olyan mély, mint amire számítottam. Ha valaki beleállt volna, csupán a mellkasáig ért volna. Kagylók csillantak meg a víz mélyén, ahogy a nap sugarai besütöttek a vízbe.

Jobbra fordítottam tekintetem még több kagylót keresve, mikor egy piros villanást láttam. Először azt hittem, hogy csak káprázott a szemem. De nem. Megint láttam, de most felém közeledett. Egyre közelebb s közelebb jött. Csak egy kar nyújtás választott el tőle, mikor egy test alak rajzolódott ki a piros pötty körül. Az a vérfarkas, Kali jelent meg előttem. Izzó szemeivel engem figyelt. Fogait hirtelen rám villantotta, mint mikor megharapott.

Előttem láttam azt a pillanatot, mikor megtámadott. Éreztem azt az iszonyatos fájdalmat, mikor fogait belém vájta. Elfogott a rémület és a pánik, mire ajkaim szétnyíltak és beáramlott rajta a víz. Fulladozni kezdtem és már éreztem, hogy az eszmélet vesztés határán vagyok, amikor egy rántást éreztem és már kinn is voltam a vízből.

- Hé, jól vagy?- húzott a partra Rayen.

Hajából csepegett a víz, ami lefolyt izmos felsőtestén is. Zöld szemeiben ijedtséget és félelmet véltem felfedezni.

- Igen- köhögtem ki még a maradék vizet számból- minden oké. Köszönöm. De, hogy kerülsz ide?

- Erre sétáltam, mikor láttam, hogy valami, jelen esetben valaki csapdos a vízben. Mikor közelebb értem láttam, hogy te vagy az. Szólnunk kell Bennek- mondta, majd felállt mellőlem és elővette telefonját a földön heverő gatyája zsebéből.

Még csak most vettem észre, hogy egy szál alsógatyában áll mellettem. Mikor észrevette, hogy őt nézem, jó inkább bámulom felkapkodta magára ruháit és segített felállni a földről.

 Felvettem én is a ruháimat ( ugye idő közben már megszáradtam ), majd felé fordultam:

- Nem mondhatod el ezt Bennek.

- Tudnia kell, hisz a nagybátyád- vitatkozott.

- Csak aggódna, de teljesen jól vagyok.

- Jó, hogy aggódna, hisz te vagy az egyetlen megmaradt család tagja. El fogom neki mondani akár tetszik neked, akár nem- indult meg a farm iránya felé.

- Ne merészeld- húztam vissza csuklójánál fogva.

- De- kezdett bele és belenézett szemeimbe, mire elakadt a szava- a szemed- dadogott.

Elrántottam kezem övétől és a víz tükröződésébe néztem. Szemeim először a megszokott barnán csillogtak, hirtelen kékre váltottak, majd ismét vissza barnába.

 


Nem változhatok Rayen előtt át, így elmentem mellette és ott hagytam döbbent tekintetével.

Hazaérve belevetettem magam az ágyamba és egész nap ki sem másztam onnan. Megrémített a tudat, hogy Rayen így látott, és majdnem át is változtam előtte. Nem akartam kikelni védelmet nyújtó takaróm alól, mert féltem, hogy megtámadnék valakit. Tudom, hogy egy takaró nem állítana meg, de ha arra gondolok, hogy biztonságot nyújt a sok rossz ellen, kicsit megnyugtat. Már sötét volt, mikor hallottam, hogy Ben bácsi megjött és bement szobájába. Olyan 10 óra fele kimerészkedtem szobámból és lementem inni. Annyira megkívántam a tejet, hogy egy egész dobozt megittam, majd visszabújtam kuckómba.

~Ismeretlen szemszög~ 

Michelle egész éjjel forgolódott az ágyában. Aludni alig tudott, de még is sikerült neki, csak rém álmai voltak, mert a hold hatással volt rá. olyan éjfél lehetett, mikor hirtelen kipattantak szemei, melyek kéken izzottak.

Felállt az ágyról és elindult az ajtó felé. Öntudatlan állapotban volt, nem hallott és nem észlelt semmit, csak ment előre. Úgy, ahogy lefeküdt "aludni" ( rövid gatyában és pólóban ) nekiindult az erdőnek. Egyenesen a vízeséshez ment. Karmai és fogai megnőttek, mikor belelépett a vízbe.

- Michelle, mit csinálsz itt?- lépett elő a sötétből Rayen.
- Michelle, hé hallasz engem?- ment a lány felé, aki ekkor hirtelen megtorpant és a fiú felé kapta tekintetét.

Michelle-t elöntötte a düh és a harag, amit Derek iránt érzett és rávetette magát a fiúra. Rayen próbált védekezni, de hasztalan volt, egy vérfarkas ellen nem ért semmit az ereje.

- Elég- kérlelte a lányt, de Michelle nem hagyta abba, hisz nem volt önmaga.
- Hagyd abba, kérlek- ordított fel a fiú, de már késő volt.

Michelle belemélyesztette fogait a fiú karjába, majd felállt és csak nézte a földön fekvő, vérző fiút. Pár perc telt el, mikor a vérfarkas lány karmai visszahúzódtak, fogai az emberéhez hasonló lett, szemei pedig visszanyerték természetes színét.

- Ez nem te vagy. Tudom, hogy te más vagy. Bármi történjék én veled maradok örökre- suttogta neki a fiú, majd szemei lecsukódtak és eszméletét vesztette.

Ekkor tért véglegesen észhez a lány.

- Mit tettem- motyogta maga elé és véres kezeit nézegette.

Lerogyott a szinte élettelen fiú mellé, és maga elé meredve kezdtek könnyei potyogni.

Hirtelen éles fájdalom nyilallt fejébe, mire összegörnyedve kezeit halántékára kulcsolta. Soha nem érzett még ilyen fájdalmat, mint ebben a pillanatban. Érezte, hogy ismét át fog változni,de most más milyen változást, nem olyat, mint korábban. Először füleibe érzett fájdalmat, majd lábai, végül minden testrészében. Haját, mintha ki akarnák tépni. Szemei égtek, mintha kivájnák. Már túl akart lenni mindenen. Bárcsak hallgatott volna Theo-ra. Talán más lett volna, ha ott marad??
Már az ájulás határán volt, mikor megérzett egy kezet sajátjain.

- Shhhhh, semmi baj Hercegnőm. Minden rendben lesz. Ezt is át fogjuk vészelni- simogatta valaki hátát nyugtatás kép.

Nagy nehézségek árán felemelte fejét és belenézett a férfi szemébe, ami aggódást és szeretetet sugározott.

- Szeretlek- suttogta a lány és elájult.



Ennyi lett volna a 12.rész. Remélem nem okoztam csalódást és tetszett. Bármilyen véleményed van erről a részről szívesen elolvasom. Következő rész hamarosan. Addig is Csók L xx