- Michelle ébresztő. Reggeli- nyitott be szobámba bácsikám, majd látva, hogy felébredtem ki is ment.
Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyból és a szekrényemhez mentem. Kerestem valami olyan ruhát, amiben egy farmra is el tudok benn menni. Így hát kiválasztottam egy fehér farmert, amit amúgy nem használok, egy kockás inget, aminek össze tudom csomózni az alját és egy csizmát.
Arcomat a fürdőben megmostam jó hideg vízzel, hogy felébredjek, aztán felöltöztem, hajamat befontam, majd magamhoz véve telefonomat lementem a konyhába, ahol, reményeim szerint bácsikám tartózkodik.
 |
| (Telefonom) |
Igazam is lett, mert épp rántottát sütött a tűzhelynél, mikor leértem. Leültem az asztalhoz, mire elém tett egy hatalmas tányér reggelit.
- Egyél, aztán megyünk a farmra. Jó étvágyat- nyomott puszit homlokomra, majd leült mellém és kortyolgatni kezdte a kávéját.
- Oké, köszi.
Majdnem kipukkadtam, mire megettem az egészet. Betettem a mosogatóba a tányért, majd felkaptam egy almát és már indultunk is. Bepattantunk a csoda járgányba, és már száguldottunk is. 20 perc múlva már egy hatalmas farm közepén álltunk.
- Azt mondtad, hogy egy kis farmot vettél- indultunk el az egyik istálló felé.
- Jó, nem olyan kicsi, de nem is olyan nagyon nagy- mosolygott rám és megállt az egyik boksznál.
- Ő itt Demon. A lovad.
- Mi? Ő az enyém?
- Igen, tudom, hogy régen szerettél volna egy saját lovat.
- Te jó ég!!! Köszönöm- ugrottam nyakába és jól megszorongattam.
- Igazán nincs mit. Nyergeld fel és mehetsz is vágtázni- hozott pár szerszámot és lerakta mellém.
- Köszi.
- Mindjárt jövök, egy perc- sietett kifelé, miközben elővette telefonját.
Kinyitottam a boksz ajtaját és beléptem.
 |
| (Ez a boksz ) |
Demon, ahogy meglátott 2 lábra ágaskodott és nyeríteni kezdett. Tőlem ijedt meg??
- Hé, semmi baj Demon- lépdeltem lassan felé és rá villantottam kék farkas szememet.
Kezdett lehiggadni, így még közelebb mentem. Lassan fejére tettem kezem és megvakargattam sörényét, mire közelebb jött és hozzám dörgölőzött, mint egy kiscica.
- Nah, gyere nagyfiú. Megyünk egyet szórakozni.
Felnyergeltem, majd kivezettem a bobjából az udvarra.
- Michelle sajnálom, de le kell mennem. Most hívtak, hogy be kell mennem a céghez egy ügyfél miatt. Sietek ahogy tudok.
- Oké, semmi baj. Vezess óvatosan.
Felpattantam Demonra és végignéztem, ahogy nagybátyám bepattan kocsijába és kihajt a farmról.
- Akkor nézzünk körül- mondtam és elindultunk.
Ben bácsiról tudni kell, hogy egy sikeres üzletember, kinek mindig a fülén van a telefon. Nagyon szeretem őt, de volt olyan időszak, mikor alig láttam, mert annyit dolgozott.
Galoppozni kezdtünk, mikor megállt mellettem egy terep járó.
- Igen, Michelle vagyok- mutatkoztam be.
- Körbevezessünk?- kérdezte kedvesen.
- Nem kell. Majd mindent Demonnal felfedezek, de azért köszi- mosolyogtam rá.
Elköszöntem és elvágtáztam. Végig jártam az egész birtokot. Sok emberrel ismerkedtem meg utam során. A farm mellett volt egy erdő. Gondoltam felfedezem sötét zugait, így arra indultam. Bevágtattam az erdőbe. Nem messze az úttól egy patak folydogált. Széle mellett vágtáztam, követtem sodrását, mikor hirtelen elém ugrott egy bokor mögül egy fehér ló lovasával hátán. Demon a hirtelen jött jövevénytől megijedt (jó, nem csak ő, én is egy kicsit), két hátsó lábára ágaskodott. Hirtelen jött tette miatt nem tudtam megkapaszkodni, így leestem róla. Csuklómra érkeztem, ami iszonyatosan kezdett fájni. Tudtam, hogy hamar el fog múlni a gyors gyógyulás miatt, de akkor is fájt.
- Hé, jól vagy?- segített fel a földről egy ismeretlen fiú
Gondolom ő volt a fehér ló lovasa.
 | |||||||||
| ( Ő volt a fehér lovacska) |
- Aha, asszem igen- poroltam le magam.
- Bocsi, nem vettelek észre. Tudod, ilyenkor nem sok ember szokott lovagolni errefelé- nevetett fel idegesen.
- Semmi baj, élek és virulok- mosolyogtam rá nyugtatás képen.
- Amúgy Rayen vagyok- mutatkozott be és rám mosolygott.
Istenem az a mosoly. És azok a zöld szemek....
- Michelle- viszonoztam mosolyát.
- Hát örültem ennek a szerencsétlenül fura találkozásnak, és még egyszer bocsi- ült vissza lovára
- Szintúgy. És semmi baj.
- Akkor szia- köszönt el.
- Szia.
A mosolyt alig lehetett levakarni a fejemről. Volt legalább valami jó is abban, hogy leestem.Miután ketten maradtunk lovacskámmal visszaindultunk a farmra. Lecsutakoltam és lemostam kedvenc állatkámat.
Miután végeztem elővettem reggel elhozott almámat, leültem az istálló előtti padra és elkezdtem falatozni. Ahogy beleharaptam számba folydogált a gyümölcs édes zamatos leve.
Egyszerűen imádom az almát, bármilyen mennyiségben meg tudok belőle enni. Már felét megettem, mikor begördült az udvarra Ben bácsi autója. Kiszállt és felém vette az irányt.
- Sajnálom, hogy csak most értem vissza, de elhúzódott a megbeszélés.
- Semmi baj. Demonnal felfedeztük a farmot és környékét.
- Akkor nem unatkoztál- mosolygott rám, de láttam szemeiben, hogy mennyire bánja, hogy nem ő vezethetett körbe.
- Demon mellett nem lehet- nevettem el magam.
- Ez igaz. Hé Jack, Dwight itt van?- kérdezte nagybátyám a mellettünk elhaladó férfitól.
- Igen főnök, benn van Szájfény bokszában. Épp csutakol- mondta és már el is ment.
- Dwight? Mint te Dwight?- lepődtem meg.
- Igen. miután elmentél ugye vettem a farmot és akkor ismertem meg őt. Szülei elhagyták, és mivel még nem 18, így örökbe fogadtam.
- Akkor félig a testvérem?- furcsán hangzott kérdésem.
- Hát, ha úgy vesszük akkor igen.
Demon melletti helyhez mentünk. Egy fehér ló mellett állt egy fiú nekünk háttal, így nem láttam ki is ő.
- Rayen bemutatom az unoka húgomat Michellet. Michelle ő itt Rayen- és ekkor megfordult.
Ő állt előttem teljes élet nagyságban. Amint meglátott felvette csábos mosolyát és közelebb jött.
- Rayen?- kérdeztem meglepődve, hisz ez a Rayen az az Rayen volt, kit nemrég ismertem meg.
- Michelle? Te vagy Ben unoka húga? Azta- láttam arcán a meglepődöttség jeleit.
- Igen, én vagyok. Nem mondtad, hogy te itt vagy.
- Nem kérdezted- nevetett fel.
- Ti ismeritek egymást?- kapkodta tekintetét közöttünk bácsikám.
- Igen, nemrég ismerkedtünk meg- mondta Rayen.
- Áhh értem. Rayen, van kedved eljönni velünk ebédezni?- kérdezte Ben.
Rayen rám nézett, majd kacsintott és mosolyogva mondott igent azt ajánlatra.
- Akkor indulhatunk is- mondtam és elindultunk a kocsihoz.
- Vezethetek?- kérdezte Rayen.
- Oké, csak most az egyszer- dobta oda neki a kulcsot Ben.
- Király- mondta az ifjabbik fiú és a levegőben elkapva a kulcsot beült a vezető ülésre.
- Bocsi- kerültem meg nagybátyám, és beszálltam előtte az anyós ülésre, majd becsuktam előtte még az ajtót is.
- A sírba visztek- ült be fejét rázva hátulra Ben.
Rayennel titkos pillantást váltottunk, és tekintetünkkel megvitattuk, hogy szegény Ben-t kitúrjuk saját kocsijából. Rayen még a száját is elhúzta.
- Melyik kajáldához menjek? A Bad Wolf jó lesz?- nézett hátra Rayen először Benre, majd rám.
- Nekem jó- mondtam.
- Oké.
Ahogy kiejtette száján, hogy Wolf egyből Beacon Hills jutott eszembe. Az ottani emberek, kik kedvesek voltak velem és befogadtak falkájukba, de én elmenekültem a gondok elől. Derek. Egy név, ami mindent megváltoztatott. Vagyis csak bennem. Mikor megismertem kedvesen bánt velem és azt hittem kedvel. Minden egyes szavát elhittem, Azt hittem, ő is úgy érez, mint én. De most már tudom, hogy nem így van. Csak is miatta jöttem el. Elég!!! Mostantól minden más lesz. Nem hagyom, hogy bárki is átverjen.
Beacon Hills-i gondolataimból két ajtó csapódás hozott vissza.
- Hé, jössz?- kérdezte az autóból kiszállva Rayen.
Bólintottam és kiszálltam, majd utánuk mentem. Emlékszem 8 éves voltam, mikor utoljára itt jártam. Még a szomszéd bácsi hozott el ide reggelizni, mikor Ben bácsinak korán dolgoznia kellett mennie. A régi szép pillanatok.. Szóval beléptünk az ajtón, mikor megcsapott a frissen főtt kávé illata.
~ Scott McCall szemszöge ~
Hétfő! Már megint suli. A hosszú nyári szünet után újra megint szar belerázkódni mindenbe. Most is ugyan úgy történt minden, mint minden nap szokott. Reggel felkelek, bemegyek a suliba, az órák unalmasan telnek stb stb. Tegnap beszéltem Derekkel, és elmondta, hogy volt Michelle-nél. Szegény lánynak meg kell, hogy változzon az élete. Emlékszem mi volt, mikor én át változtam. Hogy milyen volt az első teliholdam. Segítenünk kell neki, hogy átvészelje ezt az időszakot.
- Hé Scott, láttad ma Michelle-t?- kérdezte Stiles.
- Most, hogy mondod nem. Lehet, itt volt csak nem vettük észre.
- Nem, elment. Tegnap beszéltem vele- jelent meg Kira Lydiával és Malia-val az oldalán.
- Hova ment?- kérdezte Stiles.
- Azt nem mondta, de szerintem köze lehet ehhez Dereknek, mert azt mondta miatta ment el.
- Suli után beszélnünk kell Derekkel- mondtam, majd beszélgetésünket a csengő szakította félbe, így mentünk következő órára.
Még volt hátra 2 óránk, ami szerencsére nagyon hamar elment. Kicsengetéskor Stilessal elindultunk Derekhez, hogy beszéljünk vele. Legjobb barátom nem a KRESZ betartásáról híres, így 5 perc alatt már Hale háza előtt voltunk. Kopogás nélkül léptünk be házába, de tőlünk ezt már megszokhatta a ház tulaja.
- Hát ti?- "üdvözölt" minket Peter.
- Derekkel kell beszélnünk- mondtam és beljebb mentünk.
- Mit kerestek itt?- jelent meg az említett személy is.
- Mit mondtál Michelle-nek?- kérdezte Stiles, nem válaszolva ezzel Derek kérésére.
- Miért?
- Mert elment, tegnap óta senki sem látta. És holnap telihold van. Az első teliholdja lesz- mondtam.
- Az nem lehet, hogy elment. Nem, nem és nem- hitetlenkedett Derek.
- Mit tettél, hogy elment?- kérdezte Peter Derektől.
- Egy jó nagy hülyeséget.....
Ennyi lett volna a 11.rész. Remélem tetszett. Próbáltam úgy megírni, hogy ne vétsek hibákat, és remélem sikerült is. Véleményed ne tartsd magadban, szívesen meghallgatnám/ olvasnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése