Álmaimból Eliza Hull számára riadtam fel. Órámra pillantva 7 órát mutatott. Már azon voltam, hogy visszaalszom, mikor ismét elkezdett csörögni, de most a csengőhangom. Fejemre húztam a takaróm, hátha akkor nem hallom, de sajnos ez nem jött össze, mert amint elhallgatott újra kezdődött előröl. Nem bírtam tovább, így felvettem:
- Háló- szóltam bele.
- Szép jó reggelt Napsugár- köszöntött nagybátyám.
- Kinek szép- dünnyögtem a telefonba.
- Kelj fel, irány készülődni. Nem akarsz remélem már az első nap elkésni- viccelődött, de tudtam, hogy komolyan gondolta.
- Majd hívlak- és leraktam.
Mivel már visszaaludni nem tudtam volna, így felöltöztem a tegnap kikészített ruháimba. Hajamat kiengedve hagytam, csak befújtam csillámos spray-vel. Egy kis szempillaspirált vittem fel szempilláimra és dinnyés szájfényt ajkamra smink gyanánt. Felkaptam a bukósisakomat és a táskámat, majd lementem reggelizni. Mivel fő az egészséges életmód, ezért nyúlkaját reggeliztem, azaz müzlit.
Reggeli után bezártam mindent, és a garázs felé indultam. Kitoltam motoromat, majd miután a garázst is visszazártam felpattantam Yaksira és elindultam Beacon Hills híres iskolája felé.
Az út 15 perces sem volt, hisz nem lakom olyan messze. A suli előtt leparkoltam, majd sisakommal az oldalamon megindultam befelé. A folyosókon mindössze csak pár diák mászkált. Elindultam az igazgatói felé, majd bekopogtam. Majd miután engedélyt kaptam, bementem.
~ Scott McCall szemszöge ~
Szeptember elseje az új iskolai év kezdete. Most, hogy vérfarkas vagyok nehéz az élet. Mikor épp nem egy vadász vagy egy kanima akar megölni lacrosse- edzéseken vagyunk, vagy épp Kirával vagyok, akit mindennél jobban szeretek. De térjünk vissza a sulihoz. Mint mindig így most is 8 előtt 5 perccel érek be. A szokásos helyemhez hajtok, mikor meglátok ott egy ismeretlen motort. Még sosem láttam itt ezelőtt. Leállítottam motorom, majd leszálltam róla.
- Csá Scott- jelent meg mellettem Stiles, a legjobb haverom.
- Csá, mizu?
- Semmi. Jó moci, kié?- mutatott az ismeretlen crossra.
- Nem tudom, még nem láttam ezelőtt.
- Majd kiderül, de menjünk. A csajok már várnak- nézett mosolyogva jobbra, ahol ott állt Kira, Malia és Lydia.
A lányokat üdvözöltük, majd elindultunk befelé. Szekrényeinkbe beleszórtuk a fölös cuccokat, majd beültünk első órára, ami történetesen az edzővel volt közgazdaságtan.
Szokás szerint az edző Stilest szívatta, ezen mi jól szórakoztunk, de csak persze szolidan!! Az óra felénél jártunk, mikor kopogtak és belépett az igazgató egy ismeretlen lánnyal az oldalán.
- Osztály, bemutatom az új osztálytársatokat Michelle Rodriguezt- és már ki is ment.
- Üdvözlünk az iskolában Michelle. Ülj le ott van egy hely McCall mellett- mutatott a mellettem levő padra, ami eddig azért volt csak üres, mert Stilest elültették még tavaly. Állítólag sokat beszélgettünk. Nem értem, miért mondták ezt...
- Köszönöm- mondta félénken, majd leült mellém.
Fehér adidas táskáját letette a padja mellé a földre. Bukósisakját, amit eddig a kezében szorongatott most letette az asztalra maga elé. Talán az övé lehet az ismeretlen motor?
~ Michelle szemszöge ~
Mikor az igazgató az egész osztály előtt bemutatott furán kezdtek méregetni. Főleg egy vörös hajú lány.
Elindultam a "helyemre" és leültem. Többször vettem észre, hogy a mellettem ülő fiú figyel.
Ettől teljesen elpirultam, ( pedig nem vagyok az a pirulós fajta) és az óra hátralevő részében a sisakom plexijét mozgattam. A csengő megváltásként ért. Gyorsan felpattantam és elindultam megkeresni a szekrényemet, mert elvileg nekem olyan is van.....valahol. A szünet fele azzal ment el, hogy össze- vissza mászkáltam, hogy megtaláljam, de mintha a föld nyelte volna el. Már feladtam volna a keresést, mikor megjelent mellettem egy ismeretlen fiú. Jó vicc, hiszen nekem még mindenki ismeretlen. Nah, szóval megjelent mellettem egy ismeretlen fiú, akinek barna haja volt és gyönyörű kék szeme.
- Szia! Új vagy itt?- köszönt.
- Szia, igen. Ma jöttem először.
- Amúgy Theo vagyok- mutatkozott be.
- Amúgy Michelle- illesztettem bele kacsóm felém nyújtott kezébe.
- Nem találod a szekrényed?- kérdezte félig már nevetve.
- Valahogy úgy- tűrtem el egy tincset a szememből.
- Had nézzem- vette el a papírom, amire fel volt írva a száma a szekrényemnek- gyere, elkísérlek- villantotta rám 1000 wattos mosolyát.
- Köszi.
Elindultunk balra a folyosón, amin kb. 4-szer már átmentem, de lényegtelen és megálltunk a közepénél lévő szekrényeknél.
- Megjöttünk hölgyem- mutatott szekrényemre.
- Uhh, köszi. Egyedül jövő évre találtam volna csak meg.
- Igazán szívesen tettem. Ha kell segítség csak szólj. A melletted levő szekrény az enyém- mutatott az övére- és ha minden igaz osztálytársak is vagyunk. Szóval mindig megtalálsz, ha kellek- kacsintott rám, amitől teljesen zavarba jöttem.
- Köszi- köszöntem meg ismét segítségét.
- Ha elkészültél szívesen elkísérlek órára, úgy is együtt lesz kémiánk, ha gondolod- dőlt neki szekrényének.
- Oké.
Beraktam pár könyvet meg füzetet a szekrénybe és elindultunk. Mivel eddig kevés termet láttam, úgy követtem, mint egy pincsikutya, hisz nem szerettem volna eltévedni. Nem sokat kellett mennünk, mert nem volt messze a terem. Együtt léptünk be az ajtón, és leültünk az egyik üres asztalhoz.
- Csá Theo- jött oda hozzánk egy magas srác.
- Csá Denny- fogtak kezet.
- Ő itt Michelle- mutatott be neki- Michelle ő itt Danny, a lacrosse- csapat kapusa.
- Szia- köszöntem.
- Szia, holnap lesz a csapat válogató, ha van kedved gyere el- mosolygott rám.
- Oké- mentem bele, hisz tetszett az ötlet.
- Csúcs- mondta és leült mögénk egy fiú mellé.
( Ő volt az a fiú)
- Akkor holnap délutánra már van programod- fordult felém Theo.
- Ezek szerint van- nevettem el magam.
- Ha szeretnéd elkísérhetlek.
- Oké.
- Oké.
Ekkor vágtatott be a tanárunk. Egész órán folyamatosan járt a szája. Mondta és csak mondta. Az óra is nagyon hamar eltelt, szerencsére. Nem sorolhatnám a kedvenc tantárgyaim közé a kémiát, de nincs nagy bajom vele.
Ezután csak egy törit Mr. Yukimurával, egy matekot és egy irodalmat kellett túlélnünk.
( Ő Mr. Yukimura )
Órák után elbúcsúztam Theo-tól és elindultam a mocimhoz, hogy végre hazajuthassak. Yaksi mellett egy ugyan olyan motor állt, mint az enyém, csak zöldben.
- Szia- szólalt meg mögöttem valaki.
- Szia- mentem a saját motoromhoz és az említett személy felé fordultam.
- Scott vagyok.
- Michelle- mutatkoztam én is be.
- Jó a motorod- nézett Yaksira.
- A tiéd sem rossz- nevettem el magam.
- Igaz- nevetett ő is velem.
- Most, ha megbocsájtasz én megyek- kaptam fel a sisakom, és berúgtam a motort.
- Oké, akkor szia-
- Szia- köszöntem és már száguldottam is hazafelé.
Otthon megebédeltem, majd felhívtam bácsikámat és elmeséltem neki mi volt a suliban. Igaz, kihagytam pár részletet, például Theo-t, mert tudom, hogy elkezdene kombinálni és akkor nem úsznám meg felvilágosító óra nélkül.
Csak azzal a feltétellel engedett el Beacon Hillsbe, hogy minden nap beszélünk telefonon. Miután végeztünk a traccspartival felmentem szobámba és nekiálltam tanulni. Igen, már első nap kaptunk házit. Én meg jó kislány módjára nekiálltam tanulni. Soha nem volt a tanulással nagy bajom, igaz a motorozás előbb került fel a fontossági listámra. Miután mindent megtanultam Shakespeare-ről fogtam magam és megint elmentem futni. Átöltöztem valami kényelmes cuccba és elindultam.
Ismét ahhoz a rejtélyes házhoz mentem. Nem tudom mi, de valami oda vonzott. Összeszedtem minden bátorságomat és most be is mentem a házba. Mindenhol por és hamu volt. Belülről minden ijesztőbb és félelmetesebb volt. Már azon voltam, hogy megfordulok és hazamegyek, mikor előttem termett valaki, ezzel rám hozva a szívbajt.
- Nem kéne itt lenned- szólalt meg mély férfias hangon.
- Már megyek is, nyugi- hadartam el idegesen.
- Jól teszed- állt el az utamból.
Mielőtt még elindultam volna haza jobban megnéztem magamnak. Az idegennek szinte korom fekete haja volt, ami össze- vissza állt. Zöld szemei még a sötétben is látszódtak, hogy csillognak. Talán a dühtől vagy az idegességtől, hogy valaki betört "otthonába"? Nem tudom.Nem is nagyon szerettem volna megtudni. Mogorva tekintete megijesztett, így jobbnak láttam, ha minél előbb eltűnök. Fülesemet bedugtam fülembe és hazakocogtam. Otthon az ágyba feküdve ismét eszembe jutott a rejtélyes idegen. Vajon ki lehet ő? Mivel sehogy sem jutottam előrébb így inkább elmentem lezuhanyozni. Felkaptam magamra:
( Itt csak a ruhát nézzétek, az a lényeg)
Lefeküdtem aludni, igaz csak 9 óra volt. Épp beléptem volna az álmok kapuján, mikor dörömbölést hallottam lentről. Erre felugrotta és felkapcsoltam az összes lámpát. Elindultam le az ajtóhoz, ahol még mindig dörömböltek. Kinyitottam az ajtót és kinéztem. Theo állt előttem tágra nyílt szemekkel, keze és arca csupa......
Ennyi lett volt a mai rész! Remélem tetszett. Ha úgy érzed megfelelt az elvárásaidnak, akkor ne tartsd magadban a véleményed, kommentálj. Köszi!!! Csók L xx
Szia!
VálaszTörlésMost kezdtelek el olvasni, ez magyarázza azt is, hogy ma csak eddig jutottam el. Szeretek lassan haladni... De most legyen inkább rólad és a blogodról szó! Elsőként szeretném megjegyezni, hogy egyből megfogott az az ötlet, miszerint egyes mozzanatokat a történetedben valós képekkel, zenékkel jelenítesz meg. Ez egy nagyon jó ötlet és nagyon tetszik! Nem is értem, hogy másnak hogy nem jutott eddig ez eszébe. Kiemelném még, hogy tetszik a humorod is. A történetről egyenlőre annyit, hiszen még nem indult be, hogy látszik, nem éppen én vagyok ennek a blognak a célközönsége, de talán nem haragszol meg, ha néhány kommentet idefirkantok. Előre látom, hogy mivel nem vagyok és nem is voltam soha tinilány, néhány dolgot nem fogok tudni majd úgy értékelni, ahogy kellene, ezért előre is elnézést kérek. Hogy végezetül kitérjek pár dologra:
1.) Csak én hittem azt elsőre, hogy Baecon Hillsnek köze van a szalonnához? o.O (Javítani kéne az angoltudásomon...)
2.) Lefekvéshez nem, hogy is mondjam... kihívó az az öltözék? :D
3.) Nem egyszer kellett visszatekernem az elejére, hogy egy egy név alapján megtaláljam, hogy kiről is van szó. Félre ne érts, ez nem kritika! Ez épp, hogy egy jó történet ismérve!
Összegzésül, jól írsz és jól is vágod el a szálakat a részek végén, van érzéked hozzá és várom a fejleményeket.
Csak így tovább! Hajrá!
Köszönöm szépen, hogy kifejted érzéseidet, gondolataidat a blogról. Máskor is szívesen fogadom és remélem tetszeni fog a folytatás is :D
VálaszTörlés