Harmadik rész

Sziasztok! Meghoztam a  harmadik részt! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást <3 :D

Theo állt előttem tágra nyílt szemekkel, keze és arca csupa olaj meg kosz volt.

- Theo?- kérdeztem meg tőle, bár tudtam, hogy ő az.
- Michelle? Te itt laksz?- kérdezte meglepődve.
- Igen, de mit keresel itt?
- Bocsi, csak épp mentem hazafelé, mikor lerobbant a kocsim. Próbáltam megnézni mi a baja, de nem vagyok autószerelő, így nem jutottam sokra. Gondoltam bekopogok, megkérdezem tudna e valaki autómentőt hívni, mert út közben balesetet szenvedett a telefonom- vette elő a zsebéből a ketté tört I- phone-ját.
 - Ha vársz egy percet míg felkapok egy pulcsit, megnézem a kocsid.


Mielőtt megszólalhatott volna már fenn is voltam a szobámban. Felkaptam egy bő pulcsit meg egy cicanadrágot és egy zseblámpával a kezembe visszarohantam Theo-hoz, aki még mindig az ajtóban szobrozott.

- Akkor mehetünk?- kérdeztem, mert láttam, hogy nem nagyon akar megmozdulni.
- Jah, igen persze- ocsúdott fel Theo.

Elvezetett a kocsijáig, ami úgy 10 méterrel arrébb lehetett az út mellett.

Odamentünk és felnyitottam a motorháztetőt. Megmozgattam pár csövet, hátha az a gond, de nem az volt. Megnéztem, hátha az aksi, de az sem. Már kezdtek fogyni az ötleteim, mikor utolsó lehetőségként megnéztem a hűtővizet. Lecsavartam a tetejét, mikor hatalmas gőzfelhő csapott fel, kicsit megégetve ezzel csuklómat.

- Felforrt a víz. Ezért állt le a kocsi- mondtam Theonek a probléma okát.
- Ahaa, értem. És mit lehet vele most csinálni?- láttam az arcán, hogy nem igazán érti miről beszélek.
- Lehet bele önteni most sima vizet, de nem igazán tesz neki valami jót. Ha gondolod hozok vizet, aztán holnap ha tudod vidd el szervizbe, ők jól megcsinálják majd.
- Oké, köszi.

Visszafutottam a házba vízért, majd visszarohantam Theohoz és beleöntöttem a vizet a tartájba.

- Kész is. Ezzel hazáig el tudsz menni.
- Uhh, igazán köszönöm. Egy angyal vagy.

És megölelt, ami hirtelen ért. Azt sem tudtam, mit csináljak annyira meglepődtem.

- Akkor holnap találkozunk- köszönt el és beült a kocsiba.
- Akkor holnap- búcsúztam el és elindultam vissza a ház felé.

Kettőt dudált mikor elhajtott mellettem. Mivel rám jött az aludhatnék már szerelés közben így gyorsan lemostam magamról az olajat, bekentem a csuklóm, ahol egy kicsit megégett, majd behuppantam pihe- puha ágyacskámba és már aludtam is.

~ Másnap ~

Olyan hamar reggel lett, mintha csak 1 órát aludtam volna. Gyorsan felöltöztem, majd megnéztem milyen lett a csuklóm. ( Szerencsére csak belilult ). Felkapkodtam a cuccaimat, majd kulcsomat felkapva elindultam kifelé. Motorommal csak úgy száguldottam a suli felé, mikor megjelent mögöttem két fekete motoros. A gyors tempónak hála hamar az iskola elé értünk. Ugyan ott parkoltam le, mint tegnap. Annyi különbséggel, hogy most ott volt már Scott motorja is. Leparkoltam, mire a két motoros is megérkezett mellém. Lekaptam sisakom, mire ők is ezt tették.

- Szia én Aiden vagyok.
- Szia én meg Ethan- mutatkoztak be.
- Sziasztok. Én meg Michelle vagyok.

Majd kikerülve őket elindultam befelé. Egy darabig jöttek utánam, majd megálltak Scottéknál. Bementem a suliba, szerencsére elsőre megtaláltam a szekrényemet. Mindent beleszórtam, csak a tesicuccom maradt a táskámban, mert ma az első négy órám tesi lesz. Elmentem átöltözni, majd vártam. Hogy elüssem az időt (ami még 20 perc volt) kimentem az udvarra. Mivel senki sem volt kinn, így nyugodtan sétálgathattam. Megláttam egy lacrosse- ütőt meg egy labdát és felvettem őket, majd olyan valamit kerestem, amibe dobálhatnék, mivel a kapuba túl egyszerű lenne. Nem messze láttam egy felmosó vödröt (nem tudom miért van kinn az udvaron ilyen). Mivel gondoltam a célnak megfelel, így eldöntöttem és hátrafelé lépkedtem, hogy meglegyen a kellő távolság. Felkaptam egy labdát, ami eddig a földön volt, és céloztam. Számoltam mennyi megy be. 10- ből 9. Nem is olyan rossz- gondoltam.

- Ejhaa, ez nem volt semmi- jött hátam mögül egy hang.

Mire megfordultam már csak 2 méterre állt tőlem egy barna hajú velem egykorú fiú.

- Hát, régebben néztem, hogy csinálják- nevettem el magam kínosan.
- Isaac vagyok- nyújtotta felém kezét.
- Michelle- mutatkoztam én is be.
- Nem gondoltál még arra, hogy beállsz a csapatba?
- Ki? Én? Dehogy. Azért olyan jó nem vagyok.
- Majd meglátjuk- és kacsintott.
- Lahey- kiálltott valaki- Órára- kiabálta az edző.
- Akkor asszem menni kéne- néztem át válla felett.
- Jah kéne.

Isaac oldalán elindultam az edző felé, aki mögött ott állt már az egész osztály.

- Most, hogy mindenki itt van, terepfutás. Hajrá- és belefújt sípjába.
- Gyere, futok veled- kocogott mellém Isaac.
- De kedves vagy, egyelek meg- kezdtem el gügyögni, mint egy 5 éves.
- haha- csak ennyi volt rá a válasz.
- Szia Michelle- futott el mellettünk Scott.
- Szia- kiabáltam utána.
- Látom, ismered McCall-t.
- Igen, tegnap találkoztunk, és ugye osztálytársak is vagyunk.
- Jah, az jó- mosolyodott el.

- Szia- termett hirtelen mellettem Theo.
- Szia- köszöntöttem.
- Majd még beszélünk- fordult felém Isaac.
- Oké.
- Scott, várj meg- kiálltott az imént mellettünk elfutott fiú után, majd mellé száguldott.
- És mizu?- érdeklődött Theo.
- Semmi érdekes, veled? Hazaértél tegnap?- kérdeztem vissza.
- Jah, igen. Mi történt a kezeddel?- mutatott az említett testrészem felé.
- Tegnap a gőz kicsit megégette, de kutya baja.
- Jah akkor jó.

Futás közben beszélgettünk, nem igazán figyeltem a lábam elé, így megbotlottam és majdnem elestem, de szerencsére Theo elkapta a kezem, mielőtt még felnyaltam volna a földet. De mivel nem számított arra, hogy esni készülök, elvesztette egyensúlyát és mind a ketten legurultunk a dombról.

- Jól vagy?- kérdezte, mikor leértünk a domb aljára.
- Igen, hála neked puhára estem- paskoltam meg izmos karjait és mellkasát.

Jah, igen azt elfelejtettem említeni, hogy a végén a mellkasára érkeztem gurulás közben.

- Most komoly? Ez puha? Puha?- kérdezte szinte már kiakadva.
- Miért, nem?- tettem úgy, mint ha nem tudnám, hogy izmos kezei és felsőteste van.

( Csak hogy tudjátok miről beszélek)

- Ez, ez....- meg sem tudott szólalni.

Inkább felálltam és hátráltam 2 lépést.

- Mi történt?- jelent meg mellettem Danny nevetve.
- Azt mondta, hogy ez puha- állt fel az említett és kezeire mutogatott.
- Ez nagy hiba volt- súgta fülembe Danny.

És robbant a bomba......






Ennyi lett volna a rész. Tudom kicsit rövid lett, de próbálok hosszabbakat hozni. Ha tetszett komizz és nemsokára hozom a következő részt!! Csók L xx

Második rész

Sziasztok! Meghoztam a második részt! Ha tetszett komizz!! Jó olvasást!!! <3 :D

Álmaimból Eliza Hull számára riadtam fel. Órámra pillantva 7 órát mutatott. Már azon voltam, hogy visszaalszom, mikor ismét elkezdett csörögni, de most a csengőhangom. Fejemre húztam a takaróm, hátha akkor nem hallom, de sajnos ez nem jött össze, mert amint elhallgatott újra kezdődött előröl. Nem bírtam tovább, így felvettem:

- Háló- szóltam bele.
- Szép jó reggelt Napsugár- köszöntött nagybátyám.
- Kinek szép- dünnyögtem a telefonba.
- Kelj fel, irány készülődni. Nem akarsz remélem már az első nap elkésni- viccelődött, de tudtam, hogy komolyan gondolta.
- Majd hívlak- és leraktam.

Mivel már visszaaludni nem tudtam volna, így felöltöztem a tegnap kikészített ruháimba. Hajamat kiengedve hagytam, csak befújtam csillámos spray-vel. Egy kis szempillaspirált vittem fel szempilláimra és dinnyés szájfényt ajkamra smink gyanánt. Felkaptam a bukósisakomat és a táskámat, majd lementem reggelizni. Mivel fő az egészséges életmód, ezért nyúlkaját reggeliztem, azaz müzlit.

Reggeli után bezártam mindent, és a garázs felé indultam. Kitoltam motoromat, majd miután a garázst is visszazártam felpattantam Yaksira és elindultam Beacon Hills híres iskolája felé.

Az út 15 perces sem volt, hisz nem lakom olyan messze. A suli előtt leparkoltam, majd sisakommal az oldalamon megindultam befelé. A folyosókon mindössze csak pár diák mászkált. Elindultam az igazgatói felé, majd bekopogtam. Majd miután engedélyt kaptam, bementem.

~ Scott McCall szemszöge ~

Szeptember elseje az új iskolai év kezdete. Most, hogy vérfarkas vagyok nehéz az élet. Mikor épp nem egy vadász vagy egy kanima akar megölni lacrosse- edzéseken vagyunk, vagy épp Kirával vagyok, akit mindennél jobban szeretek. De térjünk vissza a sulihoz. Mint mindig így most is 8 előtt 5 perccel érek be. A szokásos helyemhez hajtok, mikor meglátok ott egy ismeretlen motort. Még sosem láttam itt ezelőtt. Leállítottam motorom, majd leszálltam róla.

- Csá Scott- jelent meg mellettem Stiles, a legjobb haverom.

- Csá, mizu?

- Semmi. Jó moci, kié?- mutatott az ismeretlen crossra.

- Nem tudom, még nem láttam ezelőtt.

- Majd kiderül, de menjünk. A csajok már várnak- nézett mosolyogva jobbra, ahol ott állt Kira, Malia és Lydia.

A lányokat üdvözöltük, majd elindultunk befelé. Szekrényeinkbe beleszórtuk a fölös cuccokat, majd beültünk első órára, ami történetesen az edzővel volt közgazdaságtan.

Szokás szerint az edző Stilest szívatta, ezen mi jól szórakoztunk, de csak persze szolidan!! Az óra felénél jártunk, mikor kopogtak és belépett az igazgató egy ismeretlen lánnyal az oldalán.

- Osztály, bemutatom az új osztálytársatokat Michelle Rodriguezt- és már ki is ment.
- Üdvözlünk az iskolában Michelle. Ülj le ott van egy hely McCall mellett- mutatott a mellettem levő padra, ami eddig azért volt csak üres, mert Stilest elültették még tavaly. Állítólag sokat beszélgettünk. Nem értem, miért mondták ezt...
- Köszönöm- mondta félénken, majd leült mellém.

Fehér adidas táskáját letette a padja mellé a földre. Bukósisakját, amit eddig a kezében szorongatott most letette az asztalra maga elé. Talán az övé lehet az ismeretlen motor?

~ Michelle szemszöge ~

Mikor az igazgató az egész osztály előtt bemutatott furán kezdtek méregetni. Főleg egy vörös hajú lány.

Elindultam a "helyemre" és leültem. Többször vettem észre, hogy a mellettem ülő fiú figyel.

Ettől teljesen elpirultam, ( pedig nem vagyok az a pirulós fajta) és az óra hátralevő részében a sisakom plexijét mozgattam. A csengő megváltásként ért. Gyorsan felpattantam és elindultam megkeresni a szekrényemet, mert elvileg nekem olyan is van.....valahol. A szünet fele azzal ment el, hogy össze- vissza mászkáltam, hogy megtaláljam, de mintha a föld nyelte volna el. Már feladtam volna a keresést, mikor megjelent mellettem egy ismeretlen fiú. Jó vicc, hiszen nekem még mindenki ismeretlen. Nah, szóval megjelent mellettem egy ismeretlen fiú, akinek barna haja volt és gyönyörű kék szeme.

- Szia! Új vagy itt?- köszönt.
- Szia, igen. Ma jöttem először.
- Amúgy Theo vagyok- mutatkozott be.
- Amúgy Michelle- illesztettem bele kacsóm felém nyújtott kezébe.
- Nem találod a szekrényed?- kérdezte félig már nevetve.
- Valahogy úgy- tűrtem el egy tincset a szememből.
- Had nézzem- vette el a papírom, amire fel volt írva a száma a szekrényemnek- gyere, elkísérlek- villantotta rám 1000 wattos mosolyát.

- Köszi.

Elindultunk balra a folyosón, amin kb. 4-szer már átmentem, de lényegtelen és megálltunk a közepénél lévő szekrényeknél.

- Megjöttünk hölgyem- mutatott szekrényemre.
- Uhh, köszi. Egyedül jövő évre találtam volna csak meg.
- Igazán szívesen tettem. Ha kell segítség csak szólj. A melletted levő szekrény az enyém- mutatott az övére- és ha minden igaz osztálytársak is vagyunk. Szóval mindig megtalálsz, ha kellek- kacsintott rám, amitől teljesen zavarba jöttem.
- Köszi- köszöntem meg ismét segítségét.
 - Ha elkészültél szívesen elkísérlek órára, úgy is együtt lesz kémiánk, ha gondolod- dőlt neki szekrényének.
- Oké.

Beraktam pár könyvet meg füzetet a szekrénybe és elindultunk. Mivel eddig kevés termet láttam, úgy követtem, mint egy pincsikutya, hisz nem szerettem volna eltévedni. Nem sokat kellett mennünk, mert nem volt messze a terem. Együtt léptünk be az ajtón, és leültünk az egyik üres asztalhoz.

- Csá Theo- jött oda hozzánk egy magas srác.
- Csá Denny- fogtak kezet.
- Ő itt Michelle- mutatott be neki- Michelle ő itt Danny, a lacrosse- csapat kapusa.
- Szia- köszöntem.
- Szia, holnap lesz a csapat válogató, ha van kedved gyere el- mosolygott rám.

 - Oké- mentem bele, hisz tetszett az ötlet.
- Csúcs- mondta és leült mögénk egy fiú mellé.

( Ő volt az a fiú)

- Akkor holnap délutánra már van programod- fordult felém Theo.
- Ezek szerint van- nevettem el magam.
- Ha szeretnéd elkísérhetlek.
- Oké.
- Oké.

Ekkor vágtatott be a tanárunk. Egész órán folyamatosan járt a szája. Mondta és csak mondta. Az óra is nagyon hamar eltelt, szerencsére. Nem sorolhatnám a kedvenc tantárgyaim közé a kémiát, de nincs nagy bajom vele.
Ezután csak egy törit Mr. Yukimurával, egy matekot és egy irodalmat kellett túlélnünk.

( Ő Mr. Yukimura )

Órák után elbúcsúztam Theo-tól és elindultam a mocimhoz, hogy végre hazajuthassak. Yaksi mellett egy ugyan olyan motor állt, mint az enyém, csak zöldben.

- Szia- szólalt meg mögöttem valaki.
- Szia- mentem a saját motoromhoz és az említett személy felé fordultam.
- Scott vagyok.
- Michelle- mutatkoztam én is be.
- Jó a motorod- nézett Yaksira.
- A tiéd sem rossz- nevettem el magam.
- Igaz- nevetett ő is velem.
- Most, ha megbocsájtasz én megyek- kaptam fel a sisakom, és berúgtam a motort.
- Oké, akkor szia-
- Szia- köszöntem és már száguldottam is hazafelé.

Otthon megebédeltem, majd felhívtam bácsikámat és elmeséltem neki mi volt a suliban. Igaz, kihagytam pár részletet, például Theo-t, mert tudom, hogy elkezdene kombinálni és akkor nem úsznám meg felvilágosító óra nélkül.
Csak azzal a feltétellel engedett el Beacon Hillsbe, hogy minden nap beszélünk telefonon. Miután végeztünk a traccspartival felmentem szobámba és nekiálltam tanulni. Igen, már első nap kaptunk házit. Én meg jó kislány módjára nekiálltam tanulni. Soha nem volt a tanulással nagy bajom, igaz a motorozás előbb került fel a fontossági listámra. Miután mindent megtanultam Shakespeare-ről fogtam magam és megint elmentem futni. Átöltöztem valami kényelmes cuccba és elindultam.

Ismét ahhoz a rejtélyes házhoz mentem. Nem tudom mi, de valami oda vonzott. Összeszedtem minden bátorságomat és most be is mentem a házba. Mindenhol por és hamu volt. Belülről minden ijesztőbb és félelmetesebb volt. Már azon voltam, hogy megfordulok és hazamegyek, mikor előttem termett valaki, ezzel rám hozva a szívbajt.

- Nem kéne itt lenned- szólalt meg mély férfias hangon.
- Már megyek is, nyugi- hadartam el idegesen.
- Jól teszed- állt el az utamból.

Mielőtt még elindultam volna haza jobban megnéztem magamnak. Az idegennek szinte korom fekete haja volt, ami össze- vissza állt. Zöld szemei még a sötétben is látszódtak, hogy csillognak. Talán a dühtől vagy az idegességtől, hogy valaki betört "otthonába"? Nem tudom.Nem is nagyon szerettem volna megtudni. Mogorva tekintete megijesztett, így jobbnak láttam, ha minél előbb eltűnök. Fülesemet bedugtam fülembe és hazakocogtam. Otthon az ágyba feküdve ismét eszembe jutott a rejtélyes idegen. Vajon ki lehet ő? Mivel sehogy sem jutottam előrébb így inkább elmentem lezuhanyozni. Felkaptam magamra:

 ( Itt csak a ruhát nézzétek, az a lényeg)

 Lefeküdtem aludni, igaz csak 9 óra volt. Épp beléptem volna az álmok kapuján, mikor dörömbölést hallottam lentről. Erre felugrotta és felkapcsoltam az összes lámpát. Elindultam le az ajtóhoz, ahol még mindig dörömböltek. Kinyitottam az ajtót és kinéztem. Theo állt előttem tágra nyílt szemekkel, keze és arca csupa......







Ennyi lett volt a mai rész! Remélem tetszett. Ha úgy érzed megfelelt az elvárásaidnak, akkor ne tartsd magadban a véleményed, kommentálj. Köszi!!! Csók L xx

Első rész

Sziasztok! Meghoztam az első részt. Jó olvasást! <3 :D

Augusztus 31! Az utolsó hivatalos nap a nyárból. Az utolsó nap, hogy sokáig tudjunk aludni. Így hát kihasználtam és sokáig aludtam. Vagyis inkább ez volt az elképzelés, de 10 óra után 10 perccel már kidobott magából az ágy. Átrobogtam a fürdőbe zuhanyozni, majd miután végeztem felkapkodtam magamra ami a kezem ügyébe akadt. Sminkelésre nem fordítottam nagy figyelmet, hisz itthon vagyok így fölösleges. Lecsoszogtam a konyhába és kikaptam a tálból egy almát reggeli gyanánt. Elvettem az asztalról a pár napja kapott papírt az iskolából és kiültem a teraszra. Átfutottam a sorokat. Az iskolai dolgokról volt benne szó. Hogy a termeket merre találom, melyik órám melyik teremben lesz és mikor. Az osztálynévsort is megkaptam, az igazgató állítása szerint: neked lesz jobb, ha tudod kit, hogy hívnak. Még pár dolgot átfutottam, aztán mivel úgy észleltem, hogy a nyáron eltunyultam, felszedtem pár plusz kilót is és még az idő is jó elmehetnék futni. Előtte felvettem pár kényelmes göncöt, telefonommal és fülesemmel együtt elindultam. Elég kihalt helyen lakom, ahol csak pár ház található, így az erdő felé kezdtem el "futni". Először csak kocogtam, majd pedig gyorsabb tempóra kapcsoltam.

Kidöntött fák mellett futottam el, mikor egy gyönyörű helyhez értem. A nap sugara be- be sütöttek a fák lombkoronáin.

Gyorsan készítettem egy képet, majd futottam tovább. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy csak arra eszméltem fel, hogy egy elhagyatott, félig ledőlt házhoz értem. Az ablakai ki voltak törve, teteje pedig már omladozott.

A hideg futkosott a hátamon, mikor körülnéztem. Elfogott az az érzés, hogy figyelnek. Nem szerettem volna dühös medvékkel vagy a ház dühös tulajával találkozni, ezért inkább folytattam tovább utamat. Nem találkoztam egy ijesztő mókussal sem, akinek szemei feketék és vér folyik a szájából. Mondjuk elég érdekes lett volna, ha egy ilyen "szörny" futott volna szembe velem. Bár kitudja, a pletykák szerint ez a város "misztikus". Haha, de nagyon élénk fantáziája van néhány embernek. Haha, még hogy vérfarkasok léteznek. Nah, persze én meg vagyok a húsvéti nyuszi. Hazakocogtam és ismét lezuhanyoztam. Szerencsére nagybátyám fizeti a számlákat, szegény nem tudja mire vállalkozott. Fitten és felfrissülve mentem le késői ebédet készíteni, hisz már 1 óra is elmúlt. Gyorsan összedobtam egy salátát, és meg is ettem. Ezek után felmentem a szobámba és elkezdtem a cuccaimat összeszedni holnapra. A nyáron már mindent megvettem, amit fontosnak véltem. Szövegkiemelők, tesicucc: (rövid gatya és ujjatlan), pár füzet meg toll. Persze vettem egy táskát is, hisz valamibe el kell cipelnem ezt a "rengeteg" dolgot. (Remélem éreztétek benne az iróniát)

 

Szóval beledobáltam mindent, ami kell és feldobtam az asztalomra. A szekrényemhez mentem és valami iskolába illő öltözék után kutakodtam. Így emellett a szett mellett döntöttem:

Soha nem voltam az a miniszoknyát és magassarkút hordó típus, jobban szeretek farmert és tornacipőt hordani. Jah és persze, ha valaki motort vezet, nem a legjobb azt magassarkúba tenni. ( Jah igen, van egy motorom, amivel majd suliba járok)

Miután mindennel végeztem ami a sulival kapcsolatos, készítettem pár muffint holnapra és tv-t néztem.

 

Este 10 felé kezdtem álmos lenni. Felkaptam magamra az alvó ruhámat, majd bedőltem az ágyba és felhúztam a telefonom ébresztőjét holnapra, hogy el ne aludjak.....







Hát ez lett volna az első rész! Tudom, hogy egy kicsit rövid és unalmas lett, de ígérem a második rész már sokkal izgalmasabb és hosszabb lesz! Ha kíváncsiak vagytok, hogy milyen lesz Michelle első napja az új iskolában, akkor maradjatok velünk, és megtudjátok!! Addig is... Csók L xx

Szereplők

Sziasztok! Meghoztam blogom szereplőit! Ha a történések során esetleg bővülne, akkor azt mindig jelezni fogom! <3 :D


Michelle Rodriguez:

 

Derek Hale:

Scott McCall:

Stiles Stilinski:

Lydia Martin:

Allison Argent:

Kira Yukimura:

Liam Dunbar:

Aiden és Ethan:

Peter Hale:

Theo Raeken:

Malia Tate:

Bevezető

Sziasztok! Meghoztam blogom bevezető részét. Remélem tetszeni fog! <3 :D

( Ezt hallgassátok hozzá)

Mikor azt hiszed, hogy az életed normális kerékvágásban zajlik, történik valami, ami mindent felborít. Más környezetbe kerülsz, és minden megváltozik.
Michelle is azt hitte, hogy most minden más lesz. Új életet akart kezdeni Beacon Hills-ben, távol egykori otthonától. Kiskorában elvesztette szüleit, így anyai nagybátyja nevelte egészen idáig. Maga mögött hagyta a múlt árnyait és elköltözött. Több kísérteties történetet hallott már a városról, de ez nem tántorította el attól, hogy oda költözzön. Nyáron vett egy házat és nem sokkal később oda is költözött. Felfedezte a várost és a környéket. Szeptemberben pedig beiratkozott a város iskolájában, így oda jár 11. osztályba.
De vajon jól döntött?
Jól meggondolta, hogy ebbe a rejtélyes városba költözött?
Ki miatt fog megváltozni minden?
Ki az a rejtélyes idegen, aki lehet, hogy nem is lesz olyan idegen?



Ha kíváncsiak vagytok rá, kövessétek nyomon blogomat. Mindig próbálom időbe hozni a következő részt, ami tele lesz izgalmasabbnál- izgalmasabb történéssel, minél több képpel és zenével! Csók L xx