Tizennegyedik rész

Sziasztok! Meghoztam a 14. részt! Remélem tetszeni fog! :D <3

 ~ Theo Raeken szemszöge ~

Nem sok kellett, hogy magam mellé állítsam, erre Hale már megint bekavart. Nem tudom mit csinált Michellel vagy mit mondott neki, de a lány elment Beacon Hills-ből. Ez volt 4 hónapja. Azóta semmit sem hallottam róla.

- Mr. Raeken, válaszolna kérem a  kérdésemre?- csapott az asztalomra a fizika tanár.

- Elnézést tanár nő, nem figyeltem- szabadkoztam.

- Vettem észre- vetette oda, majd visszament a táblához.

- Házi feladat! 10 oldalas beszámoló az órai anyagról- írta fel a táblára, majd az órára nézett és folytatta- Mehetnek szünetre- mondta.

Még nem csengettek ki, de már táskáinkkal az ajtó felé tartottunk azzal a szándékkal, hogy kimegyünk a teremből, mikor utánam szólt "szeretett" tanárom:

- Theo, egy pillanatra- hívott oda magához.
- Igen?- soha nem szólított még senkit a kereszt nevén, így kicsit paráztam attól, hogy vajon mit is akarhat tőlem.
- Ezt eljuttatnád Miss Dwight-nak?- adott kezembe egy vastag sárga borítékot.

- Persze- nem mertem visszakozni, hisz Mrs. Johsontól mindenki tart egy kicsit az egész suliban, hisz az ő képe szerepel a terminátor szó alatt a szótárban.
- Köszönöm- engedett utamra.

Kezemben a borítékkal elindultam hazafelé, hisz már nem volt több órám. Lenéztem a lapon levő címre, ami mit nem mondjak nagyon ismerős volt. A sulitól mindössze 10 percre volt a megadott címen levő ház. Becsengettem és vártam a csodát, vagyis azt, hogy ajtót nyisson valaki.

- Rayen, nyisd ki létszi- kiabált valaki bentről, aztán hirtelen kinyílt előttem a bejárat és egy magas csávó jelent meg előttem.

- Segíthetek?- kérdezte bunkón.
- Jah, ezt a fizika tanár adta, hogy hozzam el- adtam a kezébe.
- Ok, kösz- és már be is csapta előttem az ajtót.

Ahogy ránéztem a házra csak akkor vettem észre, hogy itt lakott/ lakik Michelle. De, ha ez az ő háza, akkor ő hol lehet és ki volt ez a gyökér?

~ Michelle Dwight szemszöge ~

Este 7- kor mentünk el Beacon Hills határát jelző tábla mellett. Ahogy közeledtünk a házam felé, elfogott egy furcsa érzés,a mit még ezelőtt nem éreztem. Jó, de egyben rossz érzés is egyben. Jó, mert újra itt vagyok, de rossz is, mert most már bármelyik percben legyilkolhat egy vadász vagy egy szörnyeteg. Aztán ne felejtsük azt se el, hogy pár nap, és újra be kell mennem a suliba, újra találkoznom kell azokkal az emberekkel, akiket cserben hagytam, meg azzal az emberrel is, aki miatt elmentem. Mondhatom csodás!!!

A házhoz érve leparkoltunk és becipeltük a cuccainkat.

Minden úgy volt, mint amikor itt hagytam. A konyha asztal közepén ott hevert a bögrém, ami ott maradt mielőtt elmentem. 

A táskáimat felcipeltem a szobámba, majd megmutattam Rayennek a vendégszobát. ( még szerencse, hogy van olyanom is ) Miután kipakoltam a cuccaimat elmentem letusolni. Csak folyattam magamra a meleg, kissé már forró vizet. Vajon milyen lesz újra a suliban? Mindent onnan folytathatok, ahol abbahagytam?

- Hé, hugi. Bent vagy?- kopogott az ajtón Rayen. ( Mostanában rászokott arra, hogy így hívjon )
- Igen.
- Csinálok vacsit, majd gyere le.
- Oké.

Mondtam neki, hogy érezze otthon magát, és csináljon azt, amit csak akar, hisz már ez az ő otthona is. Szerencsére Ben bácsi hozatott velünk pár alapanyagot a vacsihoz ( tej, tojás meg ilyenek ), hogy tudjunk valami kaját csinálni míg nem megyünk el vásárolni.
Még áztattam magam egy ideig, majd felkaptam egy melegítőt és egy pulcsit.

Lekapcsoltam a szobámban a villanyt, majd odaültem az ablakom alatti fotelbe és néztem az égen a csillagokat. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor nyílt a szobám ajtaja, majd be is csukódott. Rayen leült mellém, nem kérdezett semmit, csak csendben ült mellettem. Nyomta a szívemet pár kérdés, amit nem tudtam magamban tartani, gy megkérdeztem tőle.

- Szerinted minden oké lesz?

- Igen. Itt leszek veled. Együtt túlélünk mindent, mert igazi túlélők vagyunk- kacsintott rám.

- Köszönöm- öleltem magamhoz.

- Nincs mit, hugi- csókot adott fejem búbjára. 

Úgy éreztem mindent el kell neki mondanom a múltamról.

- 4 hónapja elmenekültem innen a gondjaim elől- kezdtem, mire az emlékek hatására sós könnyek kezdtek el arcomról legördülni.

- Nem muszáj elmondanod- törölte le őket ujjával.

- Első hetem volt a suliban. Délutánonként mindig elmentem az erdőbe futni. Egyszer egy elhagyatott háznál kötöttem ki. Ott ismertem meg Derek Hale-t. Miután megharapott egy Kali nevezetű alfa vérfarkas ő segített nekem. pár nap alatt teljesen kiismertem. Vagyis csak azt hittem. Átvert és kihasznált, én pedig minden szavát elhittem. Naiv voltam és gyenge. Egyből összetörtem. Nem bírtam tovább itt maradni. Mindennél jobban gyűlöltem őt...- mondtam el neki mindent.

- Mert beleszerettél- vágott szavamba.

- Most már a szeretetet helyét átvette a gyűlölet.

Nem szólt semmit, csak szorosan magához ölelt. Ez kellett most nekem, nem pedig az értelmetlen szavak és a kioktatás.

- Mit tervezel holnapra?- törte meg egy idő után a csendet.

- Délelőtt bevásárolunk. Délután pedig bemegyünk a suliba elintézni a papírokat.

- Oké, de most aludjunk- emelt fel és lerakott az ágyamra, majd betakart- jó éjszakát- és már ki is ment.

- Jó éjt- szóltam utána.

Nem kiabálta, mert tudtam, hogy így is hallani fogja hála remek farkas hallásának.

Próbáltam minden gondolatot kiűzni fejemből, hogy el tudjak aludni. Lehunytam szemeimet, majd kis idő múlva el tudtam aludni.

~ Derek Hale szemszöge ~

Michelle! Ezt a nevet, ha akarnám se tudnám elfelejteni. Elment egyetlen szó nélkül. Azon a napon elkövettem életem legnagyobb hibáját. Elmentem és otthagytam. Lelki ismeret furdalásom volt, hogy ezt tettem vele. Nagyon megkedveltem, de talán hiba volt. Most elment és talán soha nem fogom őt többet látni.

~ Michelle Dwight szemszöge ~

~ Másnap ~

Reggel ( délután 1-kor ) csengetésre ébredtem fel. Nem volt erőm kimászni a meleget árasztó, kényelmes ágyamból, így átkiabáltam Rayennek, hogy nyissa ki. Hallottam ahogy nyílik a bejárati ajtó, majd kis idő múlva záródik is. pár perc múlva Rayen előttem állt egy sárga borítékkal a kezében.

- Ezt egy csávó hozta- dobta nekem.
- Milyen csávó?- kérdeztem, mire leült mellém az ágyra.
- Barna haj, buzi kinézet- fintorgott.

Így sem tudtam meg róla sokkal több infót. Kinyitottam a csomagot, amiben egy csomó papír volt. A sulitól jött. Egy tucat vissza / be iratkozási papír, töri tétel, vizsga lapok, és pár egyéb nem annyira fontos papír.
Miután kikeltem az ágyból ( Rayen a lábamnál fogva húzott ki, mondván magamtól nem kelnék ki ) beültünk lakó társam kocsijába és elindultunk a suli felé. A csütörtök egy rövid napnak számít a suliban, hisz kevés olyan osztály van, akinek 7 órája lenne. Bementünk a gyerekek kevésbé szeretett épületébe és elindultunk az igazgatói felé. Ismerőssel nem találkoztunk utunk során, aminek örültem. Az udvarra néző ajtó mellett mentünk el, mikor tekintetek összeakadt egy kék szem párral.

Liam a pálya közepén állt, kezében egy lacrosse- ütővel és engem nézett. Tekintetében meglepődöttséget és egy cseppnyi vidámságot véltem felfedezni.

- Minden oké?- kérdezte Rayen, mire elszakítottam tekintetemet a lacrosse-os fiúétól.
- Persze.

Bekopogtunk az igazgatóhoz, majd miután beinvitáltak minket beléptünk.

~ Liam Dunbar szemszöge ~

Edzésen az edző jól megszívatott minket. Még nem telt el 20 perc sem, de már mindenki full izzadt volt.

- Fuhh, láttad azt a csajt? Olyan dögös- hallottam meg, hogy miről beszélnek csapat társaim.
- Kiről van szó?- léptem oda hozzájuk.
- Róla- mutatott a hátam mögé.


Amint megfordultam nem akartam elhinni, amit látok. Olyan más volt most, mint mikor utoljára láttam. Haja hosszabb lett, szeme még jobban csillogott. Először arca ijedt volt, de csak pár másodperc erejéig. Szája mosolyra húzódott, majd egy ismeretlent követve eltűnt szemem elől.

Ennyi lett volna  14. rész. Tudom, hogy régen hoztam részt, de sajnos összejött pár dolog. Folytatás hamarosan, addig is Csók L xx