2.évad 1. rész- Egy rossz hír

Sziasztok! Meghoztam a 2.évad első részét. Remélem tetszeni fog! : D <3



" Nem irányíthatod a jövődet, amíg a múltad rabszolgája vagy! " - Rihanna 

~ Scott McCall szemszöge ~ 

Hónapok teltek el azóta, hogy elment. Mindenkit nagyon megviselt. Mindenkit, főleg Dereket. Még soha nem láttam ilyennek. Teljesen megváltozott.

Az első hónapokban mindenhol kerestük őt, de mintha a föld nyelte el volna. Minden követ megmozgattunk, de nem akadtunk a nyomára. Szinte már reménytelennek tűnt, hogy valaha is megtaláljuk őt. Eközben vége lett a sulinak. Nyári szünet lett. Egyre csak telt az idő. Sokan kerestek fel minket, hogy nem e láttuk Michelle-t. Nem mondhattuk el nekik az igazat. Ryan felhívta Michelle nagybátyját és elmondta neki, hogy Michelle eltűnt. Egyből nyomozást indítottak a rendőrségen és nekiálltak keresni őt. De mi tudtuk, hogy felesleges. Ha mi nem tudtuk megtalálni, akkor ők hogy találnák meg?

Falkám egyre megfogyatkozott. Kirának el kellett mennie a sivatagba, hogy ismét önmagára találjon. Malia itt hagyott minket és édesapjával ( nem Peterrel, hanem a nevelőapjával ) elutaztak valahova. Így itt maradtunk mi. Stiles, Lydia és Liam. Mindeközben megjelent Cora is, Derek húga, aki azóta is Derekkel van. Theo, mióta volt az a Michelle-s ügy egyre többet volt velünk. Nem lett a falkánk tagja, csak velünk "lógott". Ryan a falkánk legújabb tagja lett. Amint megismertük jobban megismertük Michelle-t is Ryan jóvoltából. És végül Hayden. Miután Theo chimerává változtatta egyre rosszabbul lett, így át kellett változtatnom őt, igaz nem szeretek ilyen csinálni, de muszáj volt. Liammel egymásra találtak és boldogak együtt, így ő is falkánkhoz tartozik.

Ezzel telt el a nyár. Minden nap ugyan olyan volt. Stilessal segítettünk az apjának, a Sheriffnek a nyomozásban, majd bementünk az állatklinikára, a falkával töltöttük az időt, és vége is lett a nyárnak. Mehettünk újra suliba. Az utolsó évünk. Végzősként elkezdeni a sulit kicsit ijesztő.
Összepakoltam a cuccom, és mehettünk is évnyitóra. A tornaterembe csődölt be az egész iskola. Mindenki felült a lelátókra és hallgattuk az igazgató szokásos beszédét. Néma csend volt a teremben, mikor hirtelen kinyílt a tornaterem ajtaja. Stilinski Sherrif lépett be rajta.

Stiles értetlen tekintettel nézte apját, aki odament az igazgatóhoz, és egy papírt adott oda neki, miközben mondott neki valamit, majd megfordult és el is ment. Összenéztünk a többiekkel, hogy ez most mi volt, de senki sem tudta a választ. Mindenki kíváncsi volt, hogy most mi következik, így feszült figyelemmel figyeltük a dirit ( az az igazgatót ). 

- "Szörnyű baleset történt tegnap este. Iskolánk egyik diákja autó balesetet szenvedett. Az autó kigyulladt az ütközés után, így sajnos diákunk életét veszítette. A tűz miatt nehezen lehetett beazonosítani a testet, de a vizsgálatok kimutatták, hogy ki volt az. A tanuló Michelle Dwight volt. Részvétünk a családjának és barátainak!"

Alig tudtam felfogni a hallottakat. Az nem lehet. Nem halhatott meg. Oldalra fordítottam fejemet és barátaimra néztem. Ryan szemeiből könnyek hullottak, mire Lydia szorosan magához ölelte. Stiles és Liam csak bámultak ellőre. Mindenkinek ugyan az járt a fejében. Miért?

Nem tudom mit tehetnénk most! És.... mit mondunk Dereknek??

~ Ismeretlen szemszöge ~ 

- Eljött az idő, hogy búcsút intsünk Michelle-nek. Michelle egy életvidám lány volt. Nem rég érkezett csak ide Beacon Hills-be, de rengeteg barátot szerzett. Mindenki nagyon szerette őt. Megkérem közeli barátait, búcsúzzanak el pár szóval tőle- mondta a pap. 

Először Scott állt ki mindenki elé.

- Michelle egy mosolygós, nagyon szerethető lány volt. Mindenkinek mindig segített, ha tudott. Megmentett minket, amiért örökké az adósai vagyunk.

- Soha nem gondoltam volna, hogy most itt fogok egyszer állni egy barátom temetésén. Mindig is azt hittem, hogy Liam fog előbb elpatkolni- erre mindenki felkuncogott Stiles beszédén.

 - Mikor először találkoztam vele nem gondoltam volna, hogy ennyire megkedvelem. Már az első pillanatban levett mindenkit a lábáról- mondta Liam- Remek lacrosse játékos volt. Így lányt még soha nem láttam játszani ezelőtt.

- Michelle a testvérem volt. Igaz, nem vér szerinti, de akkor is az volt. Megváltoztatta az életemet, amit köszönök neki. Ő nem csak egy remek testvér volt, hanem a legjobb barátom is. Mindig számíthattam rá.

 - Nagyon fog hiányozni- mondta Rayen és rádobta a koporsóra a kezében levő rózsát.

~ A temetés után ~

Már mindenki elhagyta a temetőt. Egyedül álldogáltam a sírnál.

Mindenki eljött a temetésre, kivéve Lydia és Derek. Nem tudom, hogy most mit élhetnek át, de a szívem megszakad így látni őket.

~ Derek Hale szemszöge ~

  

Meghalt. Az egyetlen ember, akit igazán szerettem itt hagyott. Nem búcsúzhattam el tőle.

Nem tudtam elmenni a temetésére. Nem volt hozzá elég erőm. Ki kellett szellőztetnem a fejem. Annyi minden kavarog most benne. Nem gondolkodtam csak mentem előre. Körül sem néztem, de már a temetőnél voltam. Először nem mertem bemenni. Nem tudom még elengedni őt. Nem tudom megtenni. Indultam volna tovább, mikor egy fehér farkas sétált ki a kapun. Olyan ismerősnek tűnt. Már biztos, hogy láttam őt korábban. Figyeltem, ahogy elfut az erdő felé. Minden mozzanatát lestem. Gyönyörű volt. Fehér bundája csillogott a fényben.

Amint eltűnt a szemem elől beléptem a temetőbe. Elindultam egy irányba és követtem, amit a szívem jó iránynak súgott. Néhány ember itt-ott mászkált a sírok között, de senkit sem ismertem. Pár percig bolyongtam, mikor a keresett helyhez értem. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Miattam történt minden. Miattam halt meg. Ha aznap nem lépek le csak úgy tőle, semmi sem így történt volna. Még mindig élne. Még soha nem éreztem ilyet senki iránt.Ő többet jelentett nekem mindennél!

~ Scott McCall szemszöge ~

A temetés után egyből hazamentem. Berontottam a házba és leültem a konyhába. Utoljára akkor éreztem így magam, mikor Allison meghalt. Életem első szerelme ő volt. Az ő temetésén megígértem, hogy mindenkit meg fogok menteni, de kudarcot vallottam. Michelle meghalt. Nem tudtam megmenteni. Az én hibám. Minden az én hibám!  Megpróbáltam, de kudarcot vallottam!

Anya leült mellém. Nem mondott semmit, tudta most mit érzek. Nem bírtam tovább. Azt hittem most, hogy igaz alfa vagyok mindenkit megvédhetek, senkinek nem kell meghalnia. Könnyek folytak le arcomon. Tudtam, hogy ez az én hibám, és semmivel nem tudom már ezt jóvá tenni.

 ~ Lydia Martin szemszöge ~

Nem tudom elhinni, hogy meghalt. Nem halhatott meg, azt megéreztem volna. Ez csak egy átverés lehet. Ki kell derítenem az igazságot.

A suli első hetét szinte végig hiányoztam "láz"' miatt. Soha nem voltam az a lógós fajta. Kitűnő tanuló vagyok, és másodállásban pedig banshee, aki megérzi a halált. Minden erőmmel azon voltam, hogy kiderítsem mi történt Michelle-vel. Egyedül nem boldogultam, így segítséget kellett kérnem. Sokan bolondnak tartottak volna, így Jordan Parrish-hez fordultam, hátha ő tudna segíteni. Egy héten keresztül minden nap együtt voltunk és "nyomoztunk". Miután őt hívta a kötelesség ( az az a rendőrség, mivel ő a sheriff helyettes ), engem meg a suli, így mind a ketten magunk folytattuk a nyomozást.

Mint minden nap, így most is egyedül indultam suliba. Valami egyszerű ruhát vettem fel. Nem volt kedvem kiöltözni. Meg különben is, minek öltözzek ki, a barátnőm most halt meg.

Szokás szerint a suli udvarán találkoztunk a többiekkel. Stiles és Scott együtt érkezett Stiles kocsijával, Hayden és Liam pedig sulibusszal jött.

Leültünk egy padhoz. Sokkal kevesebben vagyunk, mint régen, és a kínos csend is beállt közénk. Nem tudtuk, hogy mit is mondhatnánk egymásnak. Hogy mit is csinálhatnánk ezután....







Hát ennyi lett volna az első rész! Remélem tetszett és megérte várni rá! Ha kíváncsi vagy a folytatásra maradj Scott McCall falkájával és megtudhatod, hogy mi történik Theo-val és, hogy kerül a képbe egy ismeretlen ismerős!! Addig is..... Csók Lxx

2. évad Szereplők

Sziasztok! Meghoztam a második évad szereplőit! Ha újabb szereplők jönnének azt jelezni fogom! HA eddig tetszett a blog, akkor tarts velem a 2. évadnál is!!

Szereplők:

 

 

Derek Hale ( Tyler Hoechlin ):

/ Született béta vérfarkas /

,, Nem tudom, hogy mitől rettegek jobban. Attól, hogy újra látlak, vagy attól, hogy soha többé! "

Michelle Dwight ( Lucy Hale ): 

/ Született vérfarkas /

,, Végig tudtam, hogy hiba lesz, mégis megtettem! "

Scott McCall ( Tyler Posey ):

/ Harapott vérfarkas- igaz alfa /

,, Magad mögött kell hagynod a múltat, mielőtt továbbindulsz! "

Lydia Martin ( Holland Roden ):

/ Banshee/

,, Én mindig reménykedem. Tudom hiába, de mégis megteszem! "

Stiles Stilinski ( Dylen O'Brien ):

/ Átlagos ember /

,, Nem az a lényeg, hogy mit akarsz, hanem, hogy mennyire akarod! "

Jordan Parrish ( Ryan Kelley ):

/ Pokolkutya /

,, Ha tudtam volna, hogy akkor beszélek vele utoljára, valami jobbat találok ki! "

Ryan Dwight ( David Henrie ):

/ Harapott béta vérfarkas /

,, Szeretnék felébredni és megnyugodni, hogy ez az egész csak egy rettentően élethű álom volt! "

Liam Dunbar ( Dylen Sprayberry ):

/ Harapott béta vérfarkas /

,,Soha nem gondoltam, hogy vége lesz. De leginkább azt nem, hogy így fog véget érni! "

Cora Hale ( Adelaide Kane ):

/ Született vérfarkas /

,, Még, ha el is temetted a múltat, valamit mindig megőrzöl belőle! "

Theo Raeken ( Cody Christian )

/ Chimera /

,, Egyetlen döntés megváltoztathatja az életedet! "

Brett Talbot ( Cody Saintgnue ):

/ Született béta vérfarkas /

,, A múlt fájhat; elfuthatsz, vagy tanulhatsz belőle. A döntés a tiéd!  "

Hayden Romero ( Victoria moroles )

/ Harapott vérfarkas / 

,, Kockáztass! Nem tudhatod mi fog kisülni belőle! "

A szereplők többsége a Jeff Davis által rendezett Teen Wolf című filmből származnak!!!

Tizenkilencedik rész- Évadzáró

Sziasztok! Meghoztam a 19. részt, vagyis az évadzárót! Remélem tetszeni fog! : D <3

 ~ Derek Hale szemszöge ~

Épp az ablakon bámultam ki, mikor furcsa hangokat hallottam. Csupán pár perc telt el, mikor elhúzódott az ajtóm. Olyan személyek léptek be rajta, akit a pokolba kívántam. A düh hatására érzékszerveim kiélesedtek és képes lettem volna akár ölni is.

 




~ Michelle Dwight szemszöge ~

Miután mind a ketten Jordannel visszaváltoztunk, elkezdtünk beszélgetni. Úgy, mintha ezer éve barátok lettünk volna. Épp a munkájáról mesélt, mikor furcsa érzésem lett, majd elhomályosodott minden. Látomásom volt. Egy teljesen kihalt utcán mentem, mikor megjelent a semmiből előttem egy hatalmas fekete farkas.

Szeme kéken világított, akár az omegáknak. Egyre csak közeledett felém, majd pár lépésnyire megállt tőlem.

- Michelle, segítened kell- hallottam fejemben hangját.

- Meg kell mentened- nyüszített, majd hirtelen köddé vált.

Visszatérve a valóságba Jordan térdelt előttem és szólongatott, amit először nem is hallottam. Mikor mondhatni "jobban lettem" felpattantam, ezzel megijesztve Parrish-t.

- Meg kell mentenem őt- és kirohantam az ajtón.

Tudtam, hogy mit kell tennem. Az agyam azt súgta, hogy ne tegyem, mert tönkretett és annyit szenvedtem miatta. De a szívem azt mondogatta, hogy akár mit is tett, nem hagyhatom meghalni. Hisz én egy védelmező vagyok. Én vagyok Beacon Hills védelmező vérfarkasa. Meg kell őt mentenem. Futottam, ahogy csak tudtam. Mindent beleadtam. Ilyen gyorsan még sosem szaladtam. Amilyen gyorsan csak tudtam szedtem a lában, így rövid időn belül odaértem a lakásához. Gyorsan felfutottam a lépcsőn, majd elhúztam az ajtaját.

- Derek itt vagy?- léptem be otthonába.

Benn nem az fogadott amit elképzeltem. Ilyen soha senkinek nem kívántam volna, nem hogy pont neki.

~ Lydia Martin szemszöge ~

  

Épp a suliban voltam Malia-val meg Kirával és néztük Scotték edzését ( igen, vasárnap is jönniük kellett edzésre, mert fontos meccsük lesz pár nap múlva ), mikor elfogott az érzés.

A Banshee érzés, amelyet csak akkor érzek, ha valami baj lesz, vagy már az is van.

   

Dereket láttam, és nem volt valami jó bőrben.

~ Michelle Dwight szemszöge ~

Derek a földön feküdt, Kali pedig felette állt, így nem tudott felállni.

- Üdvözöllek Michelle. Vagy szólítsalak Védelmezőnek?- "köszöntött" Deucalion vigyorogva.
- Miről beszélsz?- kérdezte Scott, akit még csak most vettem észre, hogy a sarokban állt falkájával és Deucalion talpnyalói vették körül.
- Ohh, hát nem árultad el nekik? Hoppá.
- Michelle, miről beszél?- kérdezte Rayen, aki Scott mellett állt.

Lehajtottam fejem, nem akartam elmondani nekik az igazat. Csak védeni akarom őket... magamtól.

- Akkor majd én elmondom. Michelle apja egy védelmező vérfarkas volt. A Beacon Hills-i természetfelettiek védelmezője. Mikor megöltem, átruházta hatalmát örökösére. Rá- bökött felém Deucalion.
- Mikor megharaptam egy ideig furcsa képességeim voltak- vette át a szót Kali- de sajnos elmúltak.
- Mit akartok?- kérdeztem elfojtott hangon.
- Téged. Kellesz a falkámba.
- És ha nem megyek bele?
- Akkor ők- mutatott barátaim felé- és ő- nézett Derekre- meghalnak.
- Ha veletek megyek, nekik nem eshet soha semmi bajuk- alkudoztam.
- Oké- bólintott Deucalion.

Nem halhatnak meg miattam. Nem bírnám ki, ha valami történne velük. Ránéztem barátaimra.

Féltést, csalódottságot és egyben haragot véltem felfedezni arcukon. Bármit megtennék értük, még az életemet is feláldoznám.

- Veletek megyek.
- Ne tedd ezt Mich- hörögte elhaló hangon Derek, aki még mindig a földön feküdt.

- Fogd be- dörrent rá Kali.
- Nem kell ezt tenned- mondta Scott.
- De, pont ezt kell tennem. Nem eshet semmi bajuk- léptem a fal mellett álló Deucalion felé.
- Oké. Jól döntöttél- tett vállamra kezét, amit gyorsan le is ráztam róla.
- Kérlek hugi, ne tedd ezt. Keresünk más megoldást- mondta Rayen, mire egy rossz vérfarkas Deucalion falkájából gyomron vágta.

Közelebb akartam menni hozzájuk segíteni, de 2 nagy darab fickó körbevett és lefogott.

- Engedjetek el- kezdtem el rángatózni.

Ekkor szúrást éreztem nyakamban. A fecskendőben levő szer kezdett végig áramlani testemben. Tekintetem ködössé vált, érzékszerveim eltompultak. Csak a sötétséget észleltem, amely körülvett. Nem éreztem sem haragot, sem csalódottságot. Csak a kínt a fejemben, amely egyre csak erősödött.

- Michelle, Michelle- szólongatott valaki, de nem tudtam ki ő.

Nem ismertem fel. Nem tudtam ki beszél hozzám. Azt hittem beleőrülök a fájdalomba, mikor valaki elém lépett és belenézett a szemembe, mire eltűnt a fájdalom. Azok a vörösen izzó szemek megbabonáztak. Tudtam, hogy követnem kell.

~ Stiles Stilinski szemszöge ~

Csak néztem ahogy körbeveszik, és valamit belé szúrnak. Majd hirtelen ordítozni kezdett, mire Kali odament hozzá, és tett vele valamit. Aztán, mintha semmi se történt volna, elengedték őt.

- Michelle kérlek- beszélt hozzá Rayen, de választ most sem kapott.
- Mich- köhögte Derek is, de semmi.
- Mit csináltatok vele?- kiabáltam már én is.

Tudom, hogy nem rég óta ismerem Michelle-t, de nagyon megkedveltem, akár hogyan is viselkedett velünk.

- Tudjátok, régen kifejlesztettek egy szert, amely lehetővé teszi, hogy egy alfa döntésre bírja bétáját. Mivel Michelle Kali bétájának minősül, így- nevette el magát Deucalion.

 ~ Scott McCall szemszöge ~

 Nem hagyhatjuk, hogy elvigyék. Ő közénk tartozik, ha nem is akarja magának bevallani. 

- Nah mehetünk is- indult kifelé Deucalion, mire a talpnyalói követni kezdték. 

Michelle is megfordult és elindult Kali oldalán.

- Kérlek Michelle- szólt neki Derek, mire a lány hirtelen megtorpant.

Lassan megfordult és ránk nézett. Szemei szürkék voltak, és szinte élet sem volt bennük.

Mintha nem ő lett volna. Hirtelen elindult felénk, mire Kali is elindult volna, de Deucalion megakadályozta. Hagyta, hogy ide jöjjön hozzánk.

Michelle lassan lépkedett felénk, majd megállt előttem. Közelebb hajolt, majd a fülembe suttogott.

- Vigyázz rájuk, kérlek. És- majd elhajolt- rá is- biccentett Derek felé.

Ekkor tekintete mintha egy pillanatra megváltozott volna. Egy könnycsepp gördült ki szemeiből. Olyan emberinek tűnt, és nem volt olyan robotos, mint pár perccel ezelőtt.

  

Csak egy pillanat volt az egész, majd hirtelen eltűnt. Megfordult és elindult Deucalion falkája után. Csak ment és nem nézett hátra. tudtam, hogy értünk teszi. Eltaszított minket magától, hogy minket megóvjon. Nem tudom, hogy tudnánk ezt visszaadni neki.

~ Derek Hale szemszöge ~

 Végig csak Michelle-re tudtam gondolni. Hogy ő biztonságban legyen, de aztán megjelent, és "átprogramozták" és én nem tehettem semmit. Mondott valamit Scottnak, majd elment. Nem nézett hátra, csak ment és ment. Tudtam, hogy soha nem fogom őt többé látni. Mindennél jobban szeretem őt. De ő itt hagyott. Igaz, hogy értünk tette, de találhattunk volna valami megoldást. Ő választotta ezt az utat. Az utat, amin egyedül kell járnia, és mi nem segíthetünk neki.

Nagy nehezen felültem. Mikor tudatosult bennem, hogy soha többé nem láthatom, felüvöltöttem.

 

Elment, és magával vitte lelkem egy darabkáját....

Hát ez lett volna az évadzáró rész! Remélem tetszett. 

Ha érdekel a folytatás, maradj velem, mert hamarosan felkerülnek a legújabb részek.

Csók L xx