~ Derek Hale szemszöge ~
Épp az ablakon bámultam ki, mikor furcsa hangokat hallottam. Csupán pár perc telt el, mikor elhúzódott az ajtóm. Olyan személyek léptek be rajta, akit a pokolba kívántam. A düh hatására érzékszerveim kiélesedtek és képes lettem volna akár ölni is.
~ Michelle Dwight szemszöge ~
Miután mind a ketten Jordannel visszaváltoztunk, elkezdtünk beszélgetni. Úgy, mintha ezer éve barátok lettünk volna. Épp a munkájáról mesélt, mikor furcsa érzésem lett, majd elhomályosodott minden. Látomásom volt. Egy teljesen kihalt utcán mentem, mikor megjelent a semmiből előttem egy hatalmas fekete farkas.
Szeme kéken világított, akár az omegáknak. Egyre csak közeledett felém, majd pár lépésnyire megállt tőlem.
- Michelle, segítened kell- hallottam fejemben hangját.
- Meg kell mentened- nyüszített, majd hirtelen köddé vált.
Visszatérve a valóságba Jordan térdelt előttem és szólongatott, amit először nem is hallottam. Mikor mondhatni "jobban lettem" felpattantam, ezzel megijesztve Parrish-t.
- Meg kell mentenem őt- és kirohantam az ajtón.
Tudtam, hogy mit kell tennem. Az agyam azt súgta, hogy ne tegyem, mert tönkretett és annyit szenvedtem miatta. De a szívem azt mondogatta, hogy akár mit is tett, nem hagyhatom meghalni. Hisz én egy védelmező vagyok. Én vagyok Beacon Hills védelmező vérfarkasa. Meg kell őt mentenem. Futottam, ahogy csak tudtam. Mindent beleadtam. Ilyen gyorsan még sosem szaladtam. Amilyen gyorsan csak tudtam szedtem a lában, így rövid időn belül odaértem a lakásához. Gyorsan felfutottam a lépcsőn, majd elhúztam az ajtaját.
- Derek itt vagy?- léptem be otthonába.
Benn nem az fogadott amit elképzeltem. Ilyen soha senkinek nem kívántam volna, nem hogy pont neki.
~ Lydia Martin szemszöge ~
Épp a suliban voltam Malia-val meg Kirával és néztük Scotték edzését ( igen, vasárnap is jönniük kellett edzésre, mert fontos meccsük lesz pár nap múlva ), mikor elfogott az érzés.
A Banshee érzés, amelyet csak akkor érzek, ha valami baj lesz, vagy már az is van.
A Banshee érzés, amelyet csak akkor érzek, ha valami baj lesz, vagy már az is van.
Dereket láttam, és nem volt valami jó bőrben.
~ Michelle Dwight szemszöge ~
Derek a földön feküdt, Kali pedig felette állt, így nem tudott felállni.
- Üdvözöllek Michelle. Vagy szólítsalak Védelmezőnek?- "köszöntött" Deucalion vigyorogva.
- Miről beszélsz?- kérdezte Scott, akit még csak most vettem észre, hogy a sarokban állt falkájával és Deucalion talpnyalói vették körül.
- Ohh, hát nem árultad el nekik? Hoppá.
- Michelle, miről beszél?- kérdezte Rayen, aki Scott mellett állt.
Lehajtottam fejem, nem akartam elmondani nekik az igazat. Csak védeni akarom őket... magamtól.
- Akkor majd én elmondom. Michelle apja egy védelmező vérfarkas volt. A Beacon Hills-i természetfelettiek védelmezője. Mikor megöltem, átruházta hatalmát örökösére. Rá- bökött felém Deucalion.
- Mikor megharaptam egy ideig furcsa képességeim voltak- vette át a szót Kali- de sajnos elmúltak.
- Mit akartok?- kérdeztem elfojtott hangon.
- Téged. Kellesz a falkámba.
- És ha nem megyek bele?
- Akkor ők- mutatott barátaim felé- és ő- nézett Derekre- meghalnak.
- Ha veletek megyek, nekik nem eshet soha semmi bajuk- alkudoztam.
- Oké- bólintott Deucalion.
Nem halhatnak meg miattam. Nem bírnám ki, ha valami történne velük. Ránéztem barátaimra.
Féltést, csalódottságot és egyben haragot véltem felfedezni arcukon. Bármit megtennék értük, még az életemet is feláldoznám.
- Veletek megyek.
- Ne tedd ezt Mich- hörögte elhaló hangon Derek, aki még mindig a földön feküdt.
- Fogd be- dörrent rá Kali.
- Nem kell ezt tenned- mondta Scott.
- De, pont ezt kell tennem. Nem eshet semmi bajuk- léptem a fal mellett álló Deucalion felé.
- Oké. Jól döntöttél- tett vállamra kezét, amit gyorsan le is ráztam róla.
- Kérlek hugi, ne tedd ezt. Keresünk más megoldást- mondta Rayen, mire egy rossz vérfarkas Deucalion falkájából gyomron vágta.
Közelebb akartam menni hozzájuk segíteni, de 2 nagy darab fickó körbevett és lefogott.
- Engedjetek el- kezdtem el rángatózni.
Ekkor szúrást éreztem nyakamban. A fecskendőben levő szer kezdett végig áramlani testemben. Tekintetem ködössé vált, érzékszerveim eltompultak. Csak a sötétséget észleltem, amely körülvett. Nem éreztem sem haragot, sem csalódottságot. Csak a kínt a fejemben, amely egyre csak erősödött.
- Michelle, Michelle- szólongatott valaki, de nem tudtam ki ő.
Nem ismertem fel. Nem tudtam ki beszél hozzám. Azt hittem beleőrülök a fájdalomba, mikor valaki elém lépett és belenézett a szemembe, mire eltűnt a fájdalom. Azok a vörösen izzó szemek megbabonáztak. Tudtam, hogy követnem kell.
~ Stiles Stilinski szemszöge ~
Csak néztem ahogy körbeveszik, és valamit belé szúrnak. Majd hirtelen ordítozni kezdett, mire Kali odament hozzá, és tett vele valamit. Aztán, mintha semmi se történt volna, elengedték őt.
- Michelle kérlek- beszélt hozzá Rayen, de választ most sem kapott.
- Mich- köhögte Derek is, de semmi.
- Mit csináltatok vele?- kiabáltam már én is.
Tudom, hogy nem rég óta ismerem Michelle-t, de nagyon megkedveltem, akár hogyan is viselkedett velünk.
- Tudjátok, régen kifejlesztettek egy szert, amely lehetővé teszi, hogy egy alfa döntésre bírja bétáját. Mivel Michelle Kali bétájának minősül, így- nevette el magát Deucalion.
~ Scott McCall szemszöge ~
Nem hagyhatjuk, hogy elvigyék. Ő közénk tartozik, ha nem is akarja magának bevallani.
- Nah mehetünk is- indult kifelé Deucalion, mire a talpnyalói követni kezdték.
Michelle is megfordult és elindult Kali oldalán.
- Kérlek Michelle- szólt neki Derek, mire a lány hirtelen megtorpant.
Lassan megfordult és ránk nézett. Szemei szürkék voltak, és szinte élet sem volt bennük.
Mintha nem ő lett volna. Hirtelen elindult felénk, mire Kali is elindult volna, de Deucalion megakadályozta. Hagyta, hogy ide jöjjön hozzánk.
Michelle lassan lépkedett felénk, majd megállt előttem. Közelebb hajolt, majd a fülembe suttogott.
- Vigyázz rájuk, kérlek. És- majd elhajolt- rá is- biccentett Derek felé.
Ekkor tekintete mintha egy pillanatra megváltozott volna. Egy könnycsepp gördült ki szemeiből. Olyan emberinek tűnt, és nem volt olyan robotos, mint pár perccel ezelőtt.
Csak egy pillanat volt az egész, majd hirtelen eltűnt. Megfordult és elindult Deucalion falkája után. Csak ment és nem nézett hátra. tudtam, hogy értünk teszi. Eltaszított minket magától, hogy minket megóvjon. Nem tudom, hogy tudnánk ezt visszaadni neki.
~ Derek Hale szemszöge ~
Végig csak Michelle-re tudtam gondolni. Hogy ő biztonságban legyen, de aztán megjelent, és "átprogramozták" és én nem tehettem semmit. Mondott valamit Scottnak, majd elment. Nem nézett hátra, csak ment és ment. Tudtam, hogy soha nem fogom őt többé látni. Mindennél jobban szeretem őt. De ő itt hagyott. Igaz, hogy értünk tette, de találhattunk volna valami megoldást. Ő választotta ezt az utat. Az utat, amin egyedül kell járnia, és mi nem segíthetünk neki.
Nagy nehezen felültem. Mikor tudatosult bennem, hogy soha többé nem láthatom, felüvöltöttem.
Elment, és magával vitte lelkem egy darabkáját....
Hát ez lett volna az évadzáró rész! Remélem tetszett.
Ha érdekel a folytatás, maradj velem, mert hamarosan felkerülnek a legújabb részek.
Csók L xx
