Zsebre vágtam a telefonom és odamentem Theo-hoz.
- Egész jók voltatok- "köszöntött".
- Kösz. Mit keresel itt?- kérdeztem kicsit sem kedvesen.
- Téged vártalak- lépett közelebb hozzám.
Testünket csupán pár centi választotta el, így hátráltam egy lépést.
- Mit akarsz?- néztem szigorú tekintettel Raekenre.
- Mi ez a nagy ellenszenv? Úgy tudtam, hogy mi nagyon jól kijövünk egymással.
- Ne fecsegj érdektelenül. Mondd mit akarsz!
- Oké, oké nyugi. Nem kell egyből leharapni a fejemet. Azért vártalak meg, mert mutatni akarok valamit.
- Mit?- kérdeztem, mert nem igazán értettem semmit.
- Csak pár másodperc és te is meglátod, vagy megérzed.
- Ezt hogy érted?
- Hát így- ekkor egy szúrást éreztem a nyakamban.
Majd hirtelen kezdetett elhomályosodni minden, mikor egy alakot láttam közeledni felém. Ismerősnek tűnt, de nem is sejtettem, hogy honnan.
- Jó újra látni drága Michelle- köszöntött.
Hangja ismerősen csengett. Mikor már csak fél méterre állt tőlem, kitisztult az arca. Az a szemüveges férfi állt előttem, aki Kalival volt, mikor a csaj megharapott. Deucalion. Igen, így hívják.
 |
| ( Ő itt Deucalion) |
 |
| ( Ő pedig Kali ) |
Kezdett egy zavarosabb lenni körülöttem minden. A hangokat csak tompán észleltem, a látásom pedig egyre rosszabb lett.
- Mit akarsz tőlem?- kérdeztem elhaló hangon, hisz levegőm- a szer hatására, amit belém nyomtak- elkezdett fogyni, és szinte fuldokoltam.
- Csatlakozz hozzánk Michelle. Légy a falkánk tagja- simította meg arcomat, mire elrántottam a fejem.
Mindennél jobban gyűlöltem őt és falkáját, bár még nem is láttam a "falkáját", de akkor is. Hagytak volna egyedül meghalni az erdő közepén. Kali átváltoztatott egy vérengző fenevaddá. Egy gyilkossá. Megváltoztatta az életemet.
- Soha nem tudsz rávenni, hogy az egyik talpnyalód legyek- köptem feléje a szavakat.
- Igazán? Majd meglátjuk Drága egyetlen Michelle- gúnyos vigyor telepedet arcára, majd egy hirtelen ütést éreztem.
Még láttam távolodó alakját, majd elsötétült minden.
~ Scott McCall szemszöge ~
Vasárnap reggel beugrottam az állat klinikára, segíteni Deatonnak.
 | ||
| ( Ő a főnököm Dr. Alan Deaton ) |
A raktárban voltunk és épp ellenőriztük a gyógyszereket, mikor megszólalt a bejárati ajtó felett lévő csengő, jelezve, hogy jött valaki. Deaton magamra hagyva kiment üdvözölni a "látogatónkat". Pár perc telt el csak csupán, mikor szólítottak.
- Scott kéne egy kis segítség- hívott magához.
Letettem a kezemből a dobozokat, és kimentem főnökömhöz. Parrish, a sheriff helyettes állt az ajtóban, kezeiben egy lányt tartva.
 | |
| ( Ő itt Jordan Parrish ) |
Odarohantam és segítettem a lányt lerakni az egyik asztalra.
- Az utcán találtam, mikor mentem a suli előtt pár órája- mondta.
- De akkor miért ide hoztad?- tette fel a kérdést Deaton.
- Mikor közelebbről megnéztem karmai voltak. Így kikövetkeztettem, hogy természetfeletti. Jah és a szájából ilyen ezüstös cucc folyt- magyarázta.
Ekkor néztem csak rá az eszméletlenül fekvő lányra. Michelle volt az.
- Michelle- ejtettem ki nevét.
- Ismered őt?- meredtek rám.
- Az osztály társam. Nem rég költözött vissza Beacon Hills-be- meséltem.
- Mikor láttad őt utoljára?- kérdezte a sheriff helyettes.
- Tegnap. Meccsünk volt a Devenford ellen. Miután végeztünk összekapott Derekkel, és elrohant. Akkor láttam utoljára- mondtam el mindent,a mit csak tudtam.
- Értem. Ő is egy vérfarkas?- kérdezte Parrish.
- Igen, Kali megharapta jó pár hónappal ezelőtt.
Deaton megvizsgálta, majd adott neki valamilyen szert. Pár órával később főnököm és én is hazamentem. Parrish pedig ott maradt Michelle-vel, mert állítása szerint még maradni akar addig, míg fel nem ébred a lány.
Otthon áthívtam Stiles-t és mindent elmeséltem neki. Ő Theo-ra gyanakszik, hogy ő tette ezt.
- Héé, te tudod hol lakik Michelle?- kérdezte Stiles.
- Jah, miért?- nem értettem, miért kérdezi.
- Ellátogathatnánk hozzá egy kicsit körbenézni nála- vetette fel az ötletet eszelős tekintettel.
- Nem biztos, hogy ez jó ötlet- vonakodtam, hisz nem szép dolog máshoz betörni, és még bűn cselekmény is.
- Nah, gyerünk Scott. Nem betörni fogunk, csak körbenézünk. Megnézzük, hogy minden rendben van e ott- állt fel és felrántott az ágyamról.
Nagy nehezen, de rávett, így elindultunk Michelle háza felé. Hamar oda is értünk. Stiles odament az ablakhoz és benézett.
- Ne ennyire feltűnően- szóltam rá, mert nem akartam lebukni.
- Van benn valaki- nézett hátra válla felett.
- Nincs tetvére. Vagy igen?- soha nem mesélte, hogy lenne neki. Igaz, nem sokszor elbeszélgettünk, de akkor sem említette.
- Elvileg nincs neki, de majd mindjárt kiderül- ment azt ajtóhoz és becsengetett.
- Te teljesen hülye vagy- ballagtam mellé.
- Inkább vakmerőnek mondanám- kacsintott rám.
Pár másodperc múlva lépéseket hallottunk az ajtó felé közeledni, majd kitárult előttünk a bejárati ajtó. Rayen Dwight állt teljes élet nagyságban előttünk és dühösen nézett ránk.
- Te meg mi a szent tehenet keresel itt?- kérdeztem meglepődve tőle.
- Ezt én is kérdezhetném tőletek. Mit akartok?- kérdésemre kérdéssel válaszolt.
- Mi kérdeztük előbb- vágta rá Stiles a maga stílusában.
- Én itt lakom. És ti?
- Michelle miatt jöttünk. Azt hittük betörtek hozzá, hisz úgy hittük egyedül lakik- mondtam.
- Hát, tévedtetek, mert nem lakik egyedül. De mit jelent az, hogy Michelle miatt jöttetek? Tudjátok hol van?
- Ezt megbeszélhetnénk benn? Nem hiszem, hogy ezt az ajtóban kéne megtárgyalnunk- mondta Stiles elkomorodva.
- Gyertek be- lépett arrébb Rayen, és bementünk.
Leültünk a nappaliban, majd miután mindenki elhelyezkedett elsőként szólaltam meg.
- Ma reggel a sheriff helyettes megtalálta Michelle-t a suli előtt eszméletlenül feküdve- kezdtem.
- De jól van?- kérdezte aggódva Rayen.
- Deaton szerint igen. Beadtak neki valami szert, mire kapott ellenszérumot. Holnapra már kutya baja sem lesz.
- Ki az a Deaton? Megbízható?
- Ő a főnököm, és igen, megbízható. Mikor láttad utoljára Michelle-t?- kérdeztem.
- Tegnap kaptam tőle egy üzenetet, hogy ne várjam meg, dolga van majd jön. Azóta nem láttam. Biztos Theo-val volt. Ha megtudom, hogy az a buzi csinálta ezt vele, megölöm- pattant fel a helyéről Rayen.
- Hé, nyugi. Mi is szívesen kinyírnánk, de még nem jött el az ideje- mondta Stiles.
Pár perc kellett, mire Rayen teljesen lenyugodott, vagyis látszólag. Leült a kanapéra, majd lehajtva a fejét megszólalt:
- Mikor megismertem Michelle-t teljesen más volt. Nagyon sokat sírt és mindig szomorú volt- kezdte mesélni.
- Ez akkor volt, mikor elment?- kérdeztem.
- Igen. Michelle nagybátyja fogadott örökbe és ő Michelle gyámja is.
- Szóval tesók vagytok?
- Úgy is mondhatjuk. Egy éjjel kinn sétáltam az erdőben, mikor megjelent előttem. Félelmetes volt. Hatalmas fogai és karmai voltak. Szeme szürkén világított. Féltem tőle. Lepergett előttem az életem. Féltem, hogy meghalok, de nem így történt. Átváltoztatott. Mint később kiderült a telihold miatt volt olyan- mesélte.
Alig akartam elhinni, amit mond. Hisz Michelle egy béta, ő nem tud senkit átváltoztatni.
- Lehetetlen, hisz ő csak béta- mondtam ki, amit gondoltam.
- Ő is azt hitte, de aztán kiderült, hogy született farkas. Egy Alfa. Egy Igaz Alfa. Ha lehetséges ilyen. Nagyon ritka, hogy született farkas igaz alfa legyen. Szinte lehetetlen, de itt van. Ő egy különleges lány.
- Tényleg különleges- mondta Stiles elgondolkozva.
- Miért volt velünk bunkó, miután visszajött?- kérdeztem, miközben emésztgettem az előbb hallottakat.
- Keménynek akar tűnni mindenki előtt, nem akar megint csalódni. De legbelül az az érzékeny lány, aki volt, és akinek szüksége van egy falkára. Szüksége van rátok.... a barátaira- fejezte be, majd lehajtotta a fejét.
- Mi mellette állunk- álltam fel és járkálni kezdtem.
- Beszélnünk kell Derekkel- mondta végül Stiles.
- Felejtsétek el. Miatta szenvedett annyit. Szerette Hale-t, de ő elbaszta. Ha meglátom Michelle közelében, biztos leütöm- förmedt ránk Rayen.
- Akkor nem szólunk neki.
- Ki kell találnunk valamit- néztem rájuk.
Ebben mind a hárman egyet értettünk. Ez így nem mehet tovább.
- Hé, nyugi. Mi is szívesen kinyírnánk, de még nem jött el az ideje- mondta Stiles.
Pár perc kellett, mire Rayen teljesen lenyugodott, vagyis látszólag. Leült a kanapéra, majd lehajtva a fejét megszólalt:
- Mikor megismertem Michelle-t teljesen más volt. Nagyon sokat sírt és mindig szomorú volt- kezdte mesélni.
- Ez akkor volt, mikor elment?- kérdeztem.
- Igen. Michelle nagybátyja fogadott örökbe és ő Michelle gyámja is.
- Szóval tesók vagytok?
- Úgy is mondhatjuk. Egy éjjel kinn sétáltam az erdőben, mikor megjelent előttem. Félelmetes volt. Hatalmas fogai és karmai voltak. Szeme szürkén világított. Féltem tőle. Lepergett előttem az életem. Féltem, hogy meghalok, de nem így történt. Átváltoztatott. Mint később kiderült a telihold miatt volt olyan- mesélte.
Alig akartam elhinni, amit mond. Hisz Michelle egy béta, ő nem tud senkit átváltoztatni.
- Lehetetlen, hisz ő csak béta- mondtam ki, amit gondoltam.
- Ő is azt hitte, de aztán kiderült, hogy született farkas. Egy Alfa. Egy Igaz Alfa. Ha lehetséges ilyen. Nagyon ritka, hogy született farkas igaz alfa legyen. Szinte lehetetlen, de itt van. Ő egy különleges lány.
- Tényleg különleges- mondta Stiles elgondolkozva.
- Miért volt velünk bunkó, miután visszajött?- kérdeztem, miközben emésztgettem az előbb hallottakat.
- Keménynek akar tűnni mindenki előtt, nem akar megint csalódni. De legbelül az az érzékeny lány, aki volt, és akinek szüksége van egy falkára. Szüksége van rátok.... a barátaira- fejezte be, majd lehajtotta a fejét.
- Mi mellette állunk- álltam fel és járkálni kezdtem.
- Beszélnünk kell Derekkel- mondta végül Stiles.
- Felejtsétek el. Miatta szenvedett annyit. Szerette Hale-t, de ő elbaszta. Ha meglátom Michelle közelében, biztos leütöm- förmedt ránk Rayen.
- Akkor nem szólunk neki.
- Ki kell találnunk valamit- néztem rájuk.
Ebben mind a hárman egyet értettünk. Ez így nem mehet tovább.
~ Michelle Dwight szemszöge ~
Égető fejfájásra tértem magamhoz. Ahogy kinyitottam szememet, hirtelen vissza is csuktam a vakító fény miatt. Pár perc kellett, mire tisztán láttam. Nagy nehezen felültem az asztalról? és körbenéztem. Egy rendelő szerűségben lehettem. Tele volt minden gyógyszerekkel meg minden féle orvosi cuccokkal.
- Felébredtél- jött be egy 20-as évei elején járó pasi rendőr szerkóban.
- Igen, de ki maga?
- Azért ennyire nem vagyok öreg, hogy magázz. A nevem Jordan Parrish. És te vagy Michelle- mondta és rám mosolygott.
- Igen én vagyok. Mi történt velem?- kérdeztem értetlenül, hisz nem jutott semmi eszembe.
- Úgy találtam rád a sulinál reggel és nem voltál valami fényes állapotban- húzta el száját.
- Nincs semmi bajom- álltam fel, mire a hirtelen jött állás miatt megszédültem.
- Héé- kapott utánam, így nem terültem el a padlón.
Keze amint hozzám ért, bizsergés futott végig testemben, majd egy látomásféleség jelent meg előttem. Talia állt előttem és suttogott: keresd meg a Pokolkutyát, keresd meg Jordan Parrish-t. Csak ő tud segíteni neked- utasított majd hirtelen eltűnt. Ismét csak a rendelőben voltam, és Jordan volt velem. Hirtelen ért a felismerés. Hisz én őt keresem. Ő volt az álmomban, és Talia róla beszélt.
- Te vagy az- motyogtam, miközben őt bámultam hatalmas szemekkel.
- Ki vagyok?- alig bírt megszólalni.
Kezemet elkaptam övétől, majd elfordultam. Kezeim izzadni kezdtek, és szédülni kezdtem. Éreztem, hogy át fogok változni.
- Hé, jól vagy?- lépett közelebb, mire megfordultam.
Tudtam, hogy most szürke a szemem színe, és nem kék, mint ahogy szokott lenni. Ez az átváltozás más volt. Teljesen más.
~ Jordan Parrish szemszöge ~
Azt hittem rosszul van, de mikor megfordult rájöttem, hogy nem így van. Szeme megváltozott, vagyis inkább mondhatjuk úgy, hogy átváltozott. Furcsa érzésem lett. Olyan, mintha már rég óta ismerném őt. Testem mintha reagált volna az övére, mert minden megváltozott körülöttem.
~ Derek Hale szemszöge ~
A Michelle-l való veszekedés után egyből hazamentem és bedőltem az ágyamba. Annyi minden kavargott a fejemben. Az egész éjjelt végig gondolkodtam. Hogy tudnám megbeszélni vele a dolgokat, ha még csak szóba sem áll velem? Másnap olyan 9 fele másztam ki az ágyból. Egész odáig csak agyaltam. Vasárnap lévén nem csináltam semmit. Ha nem a telefonommal baszakodtam, akkor fel-le mászkáltam a lakásban. Épp az ablakon bámultam ki, mikor furcsa hangokat hallottam.....
Hát ennyi lett volna a rész. Remélem elnyerte a tetszéseteket. Folytatás hamarosan. Csók L xx
