~ Derek Hale szemszöge ~
Épp futni voltam. Körbenéztem, hogy vajon merre lehetek, mikor a Nemetonnál megláttam egy fehér farkast. Furcsa, hisz farkasok nincsenek Beacon Hills-ben. Rosszul fogalmaztam. Olyan farkasok nincsenek, akik nem vérfarkasok.
Gyönyörű fehér bundája volt és szürke ragyogó szeme.
Szó szerint ragyogott a szeme, úgy mint nekem mikor átváltozok. Ő is észrevett engem. Végig tekintetemet pásztázta. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha láttam már volna. mintha ismerném. Ami persze kizárt, hisz szürke szemű farkas/vérfarkas nincs. Vagy legalább is eddig nem tudtam róla, hogy van. Illata nagyon ismerős volt. Tanulmányoztam külsejét, mikor szemeiben harag gyúlt és rám vicsorgott. Mit ne mondjak kissé félelmetes volt, annak ellenére, hogy vérfarkas vagyok, aki át tud alakulni egy hatalmas fekete farkassá. Már épp tettem volna fel a kezeim, hogy megnyugtassam, mikor elfutott. És többé már nem láttam.
~ Michelle Dwight szemszöge ~
Az éjszaka úgy aludtam, mint a bunda. Kipihentem keltem fel, ellenben Raennel, aki úgy nézett ki, mint akit a kutya szájából húztak ki. Vagy inkább mondjam azt, hogy farkas szájából? Haha, az vicces lenne, nah mindegy. Vettem egy frissítő zuhanyt, majd felöltöztem valami kényelmes ruhába és lementem Rayenhez.
Nem sok kellett hozzá, hogy elaludjon, így támasztotta "okos" fejét. Rákérdeztem fáradtsága okára. Annyival lerázott, hogy az éjjel sokáig X-boxozott. Mivel délután 4-re kell csak mennünk meccsre, így rengeteg időnk volt még. csináltunk ebédet ( kivettem a fagyasztóból a pizzát és beraktam a sütőbe ), amit persze meg is ettünk. Vagy inkább Rayen megette, én csak 1 szeletet ettem, míg ő vagy 7-et biztos. Majd délután bemelegítésnek elmentünk kocogni. Ami abból állt, hogy Ray felvett a hátára és úgy sétáltunk egy erdei útvonalon. Rengeteget nevettünk a " kirándulás" során. 3 órára értünk haza.
Mind a ketten siettünk pakolni meg elvégezni dolgainkat. Fél óra alatt mindent megcsináltam, majd drága egyetlen öcsémre vártam, hogy elkészüljön. Komolyan mondom egy menyasszony hamarabb kész lesz, mint ő. Végül háromnegyed 4-kor sétált le a lépcsőn batyujával. Felkapta kocsi kulcsát és elindultunk. Hamar odaértünk "szeretett" iskolánkhoz. Jó, ez még viccnek is rossz lenne, még hogy szeretett. Nah szóval bementünk. Az öltözőben már volt néhány emberke. Én átrohantam a másik öltözőbe, hisz nem akartam fiúk előtt öltözni. Miután végeztem gyorsan visszasprinteltem. Igaz, az erős túlzás, hogy sprinteltem, így inkább úgy mondom, hogy siettem vagy gyorsan lépkedtem. Pont 4 órára értem vissza. Az edzővel egy időben esett be Scott, Stiles, Liam és Kira. Egy- szerencsétek- kel elintézte az edző a dolgot, majd létszám ellenőrzést tartott és elkezdte a meccs előtti hegyi beszédét.
Mind a ketten siettünk pakolni meg elvégezni dolgainkat. Fél óra alatt mindent megcsináltam, majd drága egyetlen öcsémre vártam, hogy elkészüljön. Komolyan mondom egy menyasszony hamarabb kész lesz, mint ő. Végül háromnegyed 4-kor sétált le a lépcsőn batyujával. Felkapta kocsi kulcsát és elindultunk. Hamar odaértünk "szeretett" iskolánkhoz. Jó, ez még viccnek is rossz lenne, még hogy szeretett. Nah szóval bementünk. Az öltözőben már volt néhány emberke. Én átrohantam a másik öltözőbe, hisz nem akartam fiúk előtt öltözni. Miután végeztem gyorsan visszasprinteltem. Igaz, az erős túlzás, hogy sprinteltem, így inkább úgy mondom, hogy siettem vagy gyorsan lépkedtem. Pont 4 órára értem vissza. Az edzővel egy időben esett be Scott, Stiles, Liam és Kira. Egy- szerencsétek- kel elintézte az edző a dolgot, majd létszám ellenőrzést tartott és elkezdte a meccs előtti hegyi beszédét.
Elmondta a stratégiát. Kezdőként szerepel: Scott, Kira, Liam, Rayen, Stiles és én is.
Felhívta a figyelmünket az ellenfélnél játszó Brett Calbotra, akire nekem kell majd figyelnem. Fél 5-kor kimentünk a pályára bemelegíteni. Az ellenfél is a pályán volt már.
A szurkolók megtöltötték a lelátókat. Rayennel a kispadhoz tartottunk, mikor a néző közönség soraiban összeakadt a tekintetem egy zöld szem párral. Komoly arccal nézett rám.
Hirtelen lemerevedtem és csak bámultam őt. A "sokk"- ból Rayen rázogatása hozott vissza.
- Csak ügyesen. És vigyázz magadra- húzott magához és megölelt.
- Te is- szorítottam magamhoz majd mentünk melegíteni.
A Devenfordi játékosok mellett haladtam el, mikor valaki utánam szólt.
- Hé cica. A pom- pom lányoknak a pálya mellett a helye.
Erre a csapat társai nevetni kezdtek, mire megfordultam és odamentem hozzájuk.
- Mit mondtál?- léptem hozzá.
- jól hallottad. Azt tudtam, hogy béna a csapatotok, de hogy még lányokat is engednek játszani.. kész vicc- kacsintott rám és felnevetett.
- Még egy szó és megígérem, hogy nem kell többet játszanod- böktem meg a mellkasát, mire felröhögött.
- Fuhh, most összekakiltam magam az ijedtségtől.
Az arcom felvette a vörös színt és tudtam, hogy mindjárt nekimegyek, ha nem hagyja abba, mikor valaki elhúzott onnan.
- Engedj el- rántottam el a kezem Scott szorításából.
- Higgadj le. Nem lenne jó, ha átváltoznál- suttogta.
- Te csak ne szólj bele- löktem el magamtól, majd elmentem mellette és megkerestem Rayent, aki Danny-vel beszélgetett.
Még pár percig melegítettünk, mikor a bírók belefújtak a sípjukba, hogy mindjárt kezdünk. Mindenki elfoglalta helyét, majd kezdődhetett a mérkőzés. Mi kezdtünk, így a Devenford felállt védekezni. Stiles és Kira hátul maradt, Liam, Scott és Rayen támadt, én pedig a közép pálya környékén maradtam és úgy figyeltem a területemre. A meccs során nagyon sokszor volt nálunk a labda, de így is a Devenford vezetett 2 góllal. Próbáltam Calbotot kivonni a forgalomból,a mi párszor sikerült is. Épp mi támadtunk. Nálam volt a labda, amit lekészültem passzolni Rayennek, mikor egy nagy lökést éreztem és már a földön is voltam.
Fájdalom hasított vállamba, ami hatására felüvöltöttem. Minden csapat társam körém sereglett, Rayen pedig Bretthez ment.
- Jól vagy?- hajolt felém Liam ijedt arccal.
- Szerinted úgy nézek ki, mint aki jól van?- kiabáltam rá, mire ismét elárasztott a fájdalom.
Scott segített felállni a földről, majd közelebb hajolt hozzám.
- Ez most fájni fog- nézett bele szemeimbe, mire bólintottam és rámarkoltam a mellettem álló kezére, aki nem másé volt, mint Liam-é.
- Hunyd be szemedet és gondolj valami jóra- utasított McCall.
- 1...2...3- és visszatette a vállam.
A fájdalom kezdett megszűnni, de egy kicsit még éreztem a sajgást.
- Kösz- biccentettem Scottéknak, majd otthagytam őket és odaléptem Rayenhez.
- Minden oké?- kérdezte aggódva.
- Most már igen- mozgattam meg kezemet.
- Tudja folytatni?- lépett oda hozzám az egyik bíró, mire csak bólintottam.
Így hát folytatódhatott a játék. A meccs hátralévő részében nem engedtem Brettet labdához érni. ha hozzá még is került fellöktem vagy felrúgtam. persze csak szabályosan. A mérkőzés végül döntetlennel zárult le. Bementünk az öltözőbe és Edző bá elkezdte sorolnia hibákat,a miket elkövettünk. A legvégén azért dicséretet is kaptunk. Átmentem a másik szabad öltözőbe. Átöltöztem és összeszedtem a cuccaimat, majd megindultam az ajtó felé, de az nem nyílt. Bárhogy rángattam nem akarta megadni magát. Elkezdtem ütögetni, hátha valaki meghallja és kinyitja, de sajna nem volt szerencsém.
- Bezártam- szólalt meg egy mély rekedtes hang mögöttem.
Szép lassan megfordultam. Egy nagyon ismerős alak lépett elő a sötétből.
Derek állt előttem pár lépésnyire.
- Nyisd ki- vágtam oda neki gorombán.
- Beszélnünk kell- lépett közelebb, mire én meg hátrafelé tettem egy lépést.
- Nem hiszem, hogy lenne miről.
- Tudom, hogy elszúrtam mindent. Tudom, hogy most haragszol és megértem. Csak annyit kérek, hogy az én hibám miatt ne Scottékat okold, ők nem tehetnek semmiről.
- Nem érdekel. És most, hogy elmondtad mit akartál engedj ki- mutattam az ajtó felé.
- Mich kérlek- lépett közelebb.
- Ne merészelj így hívni- léptem most én közelebb hozzá- nem tudod min mentem keresztül. Nem tudhatod, hogy mit éreztem, mikor ott hagytál. tudod mit? Nem érdekelsz, és az sem érdekel amit itt hablatyoltál nekem. Felejts el. csinálj úgy, mint ha soha nem is ismertél volna. Ne aggódj, én is így fogok tenni- fogtam meg dühömben kabátja nyakát és nekivágtam az ajtónak, ami nagy reccsenéssel kidőlt. Derekkel együtt.
~ Liam Dunbar szemszöge ~
A fárasztó meccs után átöltöztem, majd a folyosón vártam Scottékra, mikor a lány öltöző ajtaja kitörött, vagy is inkább kidőlt Derekkel? együtt. Pár másodpercig hitetlenkedve bámultam a földön fekvő fiúra, hisz nem minden nap lát ilyet az ember, majd az öltözőből Michelle lépett ki. Egy csúnya nézés kíséretében elment mellettem, majd kiment a suli ajtaján és eltűnt a szemem elől. Tekintetemet visszavezettem Derekre,a ki pont akkor állt fel és porolgatta le ruháját.
- Ez meg mi volt?- jelent meg Scott a többiekkel, majd tekintetét először Derekre, majd rám vezette.
- Ne tőlem kérdezd- rántottam meg a vállam, hisz én sem értettem mi történt itt.
- Beszéltem Michelle-vel- mondta Derek.
Így már mindent értettünk.
- De miért dobott ki az ajtóval együtt?- mutatott szegény ajtóra Kira értetlenkedve.
- Azt hiszem nem kellett volna bezárnom- vakarta meg tarkóját Derek.
Mindenki a arccal bámult szerencsétlen Hale-re, majd összenéztünk, és kitört belőlünk a nevetés.
- Bocsi- nyögte ki összegörnyedve Stiles, majd újra kitört belőle a nevetés.
Pár perc kellett, mire mindenki kinevette, s összeszedte magát.
- Hát- paskolgatta meg Stiles Derek vállát- úgy látszik még haragszik rád- majd újra elnevette magát.
- Kösz az együttérzést- lépett el mellettünk a sértett Derek, majd kiment az ajtón és valószínűleg elhagyta az iskolát.
Szegényt azért kicsit sajnálom.
~ Michelle szemszöge ~
Kirontva a suliból megláttam Theo-t a kocsijának dőlve. Mikor ő is észrevett elmosolyodott majd intett, hogy menjek oda. Írtam egy SMS-t Rayennek, hogy nem kell megvárnia, menjen haza majd én is megyek.
Zsebre vágtam a telefonom és......
Ennyi lett volna a rész. Remélem nem lett olyan szörnyű. A folytatás hamarosan :) Csók L xx
