Reggel Rayen ébresztgetésére keltem. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd bekapcsoltam egy inspiráló zenét, ami segít felkelni.
Odaléptem a szekrényemhez, majd válogatni kezdtem. Végül döntésem erre a szettre esett:
Összedobtam a mai cuccomat, mert ugye tegnap elfelejtettem. Miután végeztem megfésültem a hajam és fogat mostam. Lementem Rayenhez, aki szokása szerint már lent kortyolgatta reggeli kávéját a konyhában. Felkaptam egy almát és leültem lakó társammal szembeni székre.
- Minden oké?- kérdezte felnézve telefonjából.
- Az lesz, ha már itthon leszünk- mondtam miközben almámat rágcsáltam.
- Nem muszáj ma bemennünk. Beszélek Bennel, hogy nem vagy jól- ajánlotta fel.
- Nem kell, tényleg. Minden rendben lesz- öleltem meg, majd felálltam és kidobtam az alma csutkát.
- Nah, mehetünk?- néztem "öcsikémre" várakozva.
- Aha- itta ki az utolsó korty italát, majd bögréjét berakta a mosogatóba.
Kulcsainkat felkapva elindultunk kifelé. Beszálltunk autóinkba, majd a suli felé vettük az irányt. Az iskola előtt diákok álltak csoportokba verődve. Leparkoltunk és kiszálltunk. Mindenki felénk pillantott és jól végig mért minket, hisz régi-új embernek számítunk.
- Ezek mindig ilyenek?- nézett körbe.
- Minden csoda 3 napig tart- rántottam meg a vállam, hisz én már ezt pár hónapja átéltem.
- Akkor vágjunk bele- nézett rám vigyorogva és megindultunk befelé.
Átvágtunk pár csoportuláson, mire a bejárathoz értünk. Belöktem az ajtót és elindultunk, hogy megkeressük Rayen szekrényét. A folyosón felfedeztem pár ismerős arcot. Danny a szekrényénél állt, Isaac valakivel beszélgetett, majd Masont Liam barátját is felfedeztem, aki egy fiúval nevetgélt.
 | |
| (Danny) |
 | |||||
| (Isaac) |
 | |
| ( Corey és Mason) |
A biosz terem ajtaja előtt mentünk el, mikor Theo lépett ki a teremből. Arán döbbenetet fedeztem fel. Nem álltam meg mellette, csak biccentettem neki.
Kihúztam magam és mentem tovább. " Akkor indulhat a szín játék"- gondoltam magamban. Pár perccel később, miután megtaláltuk Rayen szekrényét és bedobálta cuccait, odamentünk az én szekrényemhez is, és ott is megismételtem ezt a folyamatot. Első óránk töri lesz, így Mr. Yukimura terméhez mentünk. Csak pár diák volt benn, hisz ki akar szünetben benn ülni a teremben? Beültünk az utolsó sor padjaiba, majd elővettem a telefonom és írtam egy SMS-t Bennek, hogy még nem nyírtunk ki senkit és mindenki jól van. Ahogy egyre közeledtünk 8 óra felé egyre többen lettünk. Csengetés után megjelent Theo is, épp a tanár előtt esett be az ajtón. Majd Mr.Yukimura megkezdte az érdekes történelem órát. Az 1848-as francia forradalomról "tanultunk".
- Hé, Michelle- pisszegett Rayen kb az óra felénél.
- Mi az?- hajoltam közelebb hozzá.
Theo felé biccentett, aki épp akkor kapta el rólam tekintetét, mikor ránéztem.
- Ő az a buzi, aki tegnap becsengetett.
- Tényleg?
- Jah, amúgy ki ő?- érdeklődött.
- Theo Raeken.
Erre már nem mondott semmit, így tekintetemet ismét Theo-ra vezettem. Az óra további részét végig beszéltem Rayennel, miközben fél szememet Raekenen tartottam.
Az óra hamar elment, mikor meghallottuk a csengőt felkaptam cuccaimat és átvágtunk a többieken s kimentünk a folyosóra. Megmutattam Rayennek pár helyet a suliban, majd mentünk órára. Ebéd szünetben elmentünk kajálni a menzára. Ahogy haladtunk az asztalok között egyre több ember tekintete tévedt ránk. Kiszemeltem egy üres asztalt. Épp ahhoz tartottunk, mikor megakadt a tekintetem ismerős embereken. Meglepődtem, mert eddig még ma nem is láttam őket. Amint észrevettem, ők is észrevettek.
- Ők kik? - nézett Scotték felé.
- Scott, Stiles ès Lydia- soroltam fel neveiket, miközben leültünk a kiszemelt asztalhoz.
- Az alfa meg a banshee?- kérdezte hozzám hajolva, hogy csak én halljam.
- Aha.
Elfogyasztottuk ebédünket, ami nem is tudom mire hasonlított. Volt benne valami hús is, de egyszerűen nem ismertem fel, miféle lehetett. Miután megebédeltünk elindultunk a tesi öltözők felé. Ő a fiúba én pedig a lányba mentem. Gyorsan felkaptam a tesire hozott cuccomat, majd kimentem az udvarra.
- Az elveszett bárányka visszatért- szólalt meg mögöttem egy rekedtes hang.
Nagy levegőt vettem és hátra fordultam. Theo állt mögöttem karba tett kézzel.
- Mit akarsz Theo?- előettem a bunkó oldalamat.
- Hát így kell üdvözölni egy régi barátot? Egy nagyon közeli barátot?- rántott magához.
A hirtelenül ért cselekedet hatására csak pár centi választott el tőle, amit be kell vallanom nem nagyon bántam, hisz Theo nem volt ronda. És valljuk be őszintén nem jönnének rosszul a szövetségesek.
- Emlékszel milyen jók voltunk együtt? És onnan folytathatjuk, ahonnan elkezdtük- suttogta fülembe, hogy senki se hallja rajtunk kívül.
- És ez nekem miért is lenne jó?
- Új embereket szereznék, akik a falkád tagjai lehetnének- vigyorgott rám.
- Ha átversz, esküszöm nem kell többet suliba jönnöd- fenyegettem meg, bár tudtam, hogy úgy sem fogja annak venni.
- Bízz bennem- ekkor ajkait enyémekre tapasztotta.
- Ha kérhetném az ilyesfajta cselekedetek iskolán kívül folytassák- szólalt meg hirtelen mellettünk egy hang.
Elléptem Theotól és ránéztem a hang tulajdonosára. Az edző állt mellettünk csípőre tett kézzel.
- Elnézést- vigyorodott el Theo és rám kacsintott.
Edző bá belefújt a sípjába, mire az egész osztály, akik egész idáig körülöttünk álltak, beállt egy sorba, külön a lányok és külön a fiúk.
- Oké, bemelegítésként önálló nyújtó gyakorlatok. Utána lányok mehetnek 2 kört futni, fiúk akik benn vannak a csapatban itt maradnak, többiek mehetnek a lányokkal. Nah akk hajrá- és ismét belefújt a sípjába.
Rayen mellé sétálva elkezdtünk bemelegíteni, közben elmondtam neki Theo ajánlatát. Ellenezte, de meggyőztem, hogy így lesz a legjobb. A nagy bemelegítés után már épp elindultam volna a lányokkal, mikor az edz odahívott magához, megkérve, hogy én is maradjak, hisz a csapat tagja vagyok.
- Mint tudjátok holnap nagy meccsünk lesz. Mindenkitől 100%-ot várok el. Nem akarok sérülésről hallani a meccs után, így mindenki elvégez minden fontos dolgot előtte és felkészül. Egy új taggal bővült csapatunk. Ő itt Rayen Dwight, mindenki ismerkedjen meg vele. A kezdő csapatot már összeállítottam, holnap megtudjátok. Meccs előtt 1 órával mindenkit az öltözőben akarok látni. Aki akár egy percet is késik azt hétfőn nem szeretném meglátni az iskolában- fejezte be okításunkat, majd gyakorolunk holnapra, de csak lazán, hogy sérülés ne legyen. Mivel az uccsó két órám tesi, így miután végeztünk átöltöztünk és már mehettünk is haza. Otthon összeütöttem valami vacsit, majd mondtam Rayennek, hogy elmegyek sétálni, ne keressen.
Elindultam befelé az erdőbe. Annyira fura érzés újra erre sétálni. Akár hányszor sétáltam vagy futottam erre mindig olyan megnyugtató volt. Mintha hazaérnék. Ahogy sétáltam egy olyan helyhez értem, ahol eddig még nem jártam. Egy kivágott fa volt előttem. Egyszer már ezt láttam álmomban. Egy Nemeton. Ez vonzott ide Beacon Hills-be.
Mikor közelebb mentem ismét eszembe jutottak Talia szavai. Amit elmesélt édesapámról. Felálltam a fa közepére, mire késztetést éreztem, hogy átváltozzak teljes farkassá. Most már fájdalom mentesen sikerült. Minnél többször próbálom, annál könnyebben megy, és most már fájdalmat sem érzek.
Átváltozásomat követően erős szagokat kezdtem érezni. Ez az illet nagyon ismerős volt, de nem tudnám megmondani, hogy honnan. Körbenéztem, de senkit sem láttam. A földre lapultam és fülelni kezdtem. A hangok egyre csak közelebbről s közelebbről jöttek, mígnem megláttam egy alakot futni. 15 méterre lehetett tőle, mikor rám nézett. Nem tudtam elképzelni, hogy fogunk újra találkozni. Féltem attól, hogy mit mondana nekem. És most itt áll ellőttem teljes élet nagyságban, sőt HD minőségben. Haja össze-vissza állt, arca kissé kipirult a futástól. Testét csupán egy farmer takarta.
Vajon tudja, hogy én lehetek az? Sejtheti? Hülye kérdés, persze, hogy nem tudja. Tekintetén csupán értetlenséget véltem felfedezni. Nem tudtam tovább nézni, mert újra elárasztottak a múlt képei. Mikor veszekedtünk Theo miatt. És mikor ott hagyott. Elöntött a düh, így rávicsorogtam, mire egyet hátra lépett.
Ettől most mosolyra húzódott volna a szám, ha épp nem farkas lennék. Még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd elfutottam. Csak futottam és futottam. Egy gyönyörű kilátású sziklához értem, ahol meg is álltam. Csodálatos volt a táj innen fentről nézve.
Apa! Vajon meg tudom majd őket védeni? Nem akarlak cserben hagyni. Azt akarom, hogy büszke légy rám. Csak adnál egy jelet, ami a helyes irányba vinne. Csak egy apró jelet. Mikor kicsodáltam magam visszaváltoztam emberré. Összehúztam magamon a pulcsim és megindultam visszafelé. Hirtelen szél kezdett el fújdogálni, mire arcom mosolyra húzódott. Ez nevezhetjük jelnek! Otthon gyorsan lezuhanyoztam, majd bedőltem az ágyba. Ki kell magamat pihenni a holnapi meccsre. Szemeimet becsuktam, majd álomba szenderültem.
Vigyázz Devenford, jövök!!
Ennyi lett volna a 16. rész! remélem tetszett. Folytatás hamarosan Csók L xx
