~ Michelle szemszöge ~
4 Hónap! Ennyi ideje, hogy minden megváltozott. Nem mintha eddig minden oké lett volna. Azon az éjjelen Ben talált ránk. Hazahozott minket és ellátta sérüléseinket. Akkor éjjel megharaptam Rayent, így őt bétámmá téve. Még most is bűntudatom van, hogy ezt tettem vele. Bár, ő nem haragszik, sőt még tetszik is neki a helyzet, de akkor is rossz érzés, hogy örökké megváltoztattam az életét. Szeretem Rayent, mint egy kis tesót, igaz ő pár nappal idősebb. Mindig velem van, ha bármi baj történik.
Először nagyon nehéz volt mind a kettőnk számára, hisz Rayen vérfarkassà vált, én pedig kissé megváltoztam ilyen téren. Jó, a kissé az egy kicsit gyenge kifejezés erre, de nem akarok nagyon túlozni. Bent nem lepte meg, hogy ezt történt. A történtek másnapján mindent elmondott. Elmesélte, hogy édesapám vérfarkas volt, az az született farkas. Így én is örököltem ezt a "családi hagyományt". Miután szüleim meghaltak, hagytak egy levelet nagybátyámnak, hogy adjon nekem egy szert, ami elnyomja/visszafogja képességeimet. Kali harapása pedig most visszahozta ezeket. Ben már járatos ezekben a dolgokban, így segített nekünk átvészelni a düh kitöréseket és a teliholdat. Ahogy teltek a hónapok egyre könnyebb volt kezelni a farkasos helyzeteket, de egyre nehezebb volt elviselnem, hogy távol vagyok Beacon Hills-től. Nem voltam igaz ott sokáig, de nagyon megszerettem a várost. Hiányzott a suli, ahol csak kb. egy hétig voltam, hiányoztak Scotték, hiányzott az erdő, ahol futni szoktam és persze a motorom is, hisz ő a szemem fénye.
Mióta eljöttem nagyon sokat változtam. Hajam hosszabb lett, arcom kipirult, talán egy kicsit izmosabb és magasabb is lettem.
Ahogy telt az idő egyre több üzenetet kaptam. Először csak Kirától, majd Lydiától, Scottól és Liamtől is. Kérdezgették, hogy jól vagyok e, mikor megyek vissza.. A 4.hónap végére már csak Liam küldözgetett SMS-t. Mindig tájékoztatott arról, hogy mik történtek, mióta nem vagyok ott. Elmondta, hogy Aiden és Allison meghalt, mikor harcoltak egy nogitsune ellen, aki történetesen Stiles volt.
Elmesélte, hogy mennyi mindenen ment keresztül Scotték falkájával. Mindenről és mindenkiről mesélt.... kivéve Derekről. Róla egy szót sem említett. Volt olyan, mikor Theo-t szidta, amiért sokszor ellenük fordult. Millió üzenetet kaptam tőle, de én egyszer sem válaszoltam rájuk. Nem tudtam mit írhatnék neki. Megnéztem mindent és el is olvastam, de választ egyszer sem adtam. Nem akartam, hogy tudja mi lett belőlem, mivé változtam.
Ahogy telt az idő egyre több üzenetet kaptam. Először csak Kirától, majd Lydiától, Scottól és Liamtől is. Kérdezgették, hogy jól vagyok e, mikor megyek vissza.. A 4.hónap végére már csak Liam küldözgetett SMS-t. Mindig tájékoztatott arról, hogy mik történtek, mióta nem vagyok ott. Elmondta, hogy Aiden és Allison meghalt, mikor harcoltak egy nogitsune ellen, aki történetesen Stiles volt.
Elmesélte, hogy mennyi mindenen ment keresztül Scotték falkájával. Mindenről és mindenkiről mesélt.... kivéve Derekről. Róla egy szót sem említett. Volt olyan, mikor Theo-t szidta, amiért sokszor ellenük fordult. Millió üzenetet kaptam tőle, de én egyszer sem válaszoltam rájuk. Nem tudtam mit írhatnék neki. Megnéztem mindent és el is olvastam, de választ egyszer sem adtam. Nem akartam, hogy tudja mi lett belőlem, mivé változtam.
Mert megváltoztam. Egy más ember, vagyis más vérfarkas lettem. Ők már a múltam, és nem kerülhetnek sem a jelenembe, sem a jövőmbe. Szívemet teljesen kővé változtattam, érzéseimet elnyomtam. Nem akartam sebezhető lenni senki számára. Egyedül Ben és Rayen tudja mit érzek. Ők mindig mellettem voltak és az életem árán is megvédem őket, bármi történjék.
Mióta ott hagytam a természet felettiek városát furcsa álmaim vannak. Titokzatos helyek villannak be. Harcok ismeretlen vérfarkasok és más lények között.
Ma éjjel is, mint mindig furcsa álmom van. Már 2 napja álmodok halott vérfarkasokról, akiket elásnak. Hirtelen Derek raktár-házában voltam. Előttem egy kivágott nemeton nőt ki a földből. Közelebb léptem hozzá, mikor a semmiből egy fekete farkas jelent meg. Gyönyörű fekete színe volt és pirosan villogó szeme. A fa közepén megállt, majd rám nézett és hirtelen emberré változott. Egy fiatalos nő állt előttem.
Ma éjjel is, mint mindig furcsa álmom van. Már 2 napja álmodok halott vérfarkasokról, akiket elásnak. Hirtelen Derek raktár-házában voltam. Előttem egy kivágott nemeton nőt ki a földből. Közelebb léptem hozzá, mikor a semmiből egy fekete farkas jelent meg. Gyönyörű fekete színe volt és pirosan villogó szeme. A fa közepén megállt, majd rám nézett és hirtelen emberré változott. Egy fiatalos nő állt előttem.
- Szervusz Michelle, Beacon Hills védelmező vérfarkasa. Talia vagyok. Tudom, hogy most sok dolgot nem értesz és nem is tudsz, de én segíthetek. Mindent elmondok, csak hallgass meg.
- Honnan tudja a nevem? És én védelmező? Ezt, hogy érti?- össze zavarodtam, nem értettem semmit.
- Nagyon hasonlítasz édesapádra. Igaz édesanyád szépségét örökölted, de mintha édesapádat látnám benned.
Amint megemlítette szüleimet, torkom kiszáradt, szívem pedig összeszorult hiányuk miatt.
 |
| (Szüleim) |
- Igen, ismertem őket. Kivételes személyek voltak. Édesapád volt Beacon Hills-i természet felettiek védelmezője. Nagyon sok vérfarkast megmentett, köztük engem is. Ha ő nem lett volna, most nem élne a fiam. Meg akarták ölni, de ő az életét kockáztatva megmentette, pedig nem is ismerte. Miután szüleid elhunytak édesapád hagyott hátra neked egy üzenetet és megkért, hogy mondjam majd el neked a megfelelő pillanatban. Tudta, hogy egyszer eljön majd az a pillanat, mikor megtudod, hogy mi vagy te. Annyit mesélt rólad. Emlékszem, mikor szóba kerültél mindig felcsillant a szeme. Annyira boldog volt, mikor megszülettél. Még a széltől is féltett. Tudod, nagyon büszke lenne most rád- mosolygott rám.
- Büszke? Hogy lehetne rám az? Hisz otthagytam a barátaimat, mert összevesztem egy fiúval. Megharaptam valakit, mikor telihold volt. Ezért lenne rám büszke? Kétlem.
- Azt akarta, hogy át vedd a helyét. Vissza kell menned. Meg kell védened a barátaidat, és az egész várost. Ezért születtél. Ez az örökséged.
- Nem tudok visszamenni. Egyszerűen nem megy. Mi van, ha gyűlölnek? Akkor, hogy védjem meg őket? Nekem ez nem menne- sírtam el magam.
- Nem gyűlölnek, csak megbántva érzik magukat, hogy elhagytad őket, de szeretnek.
- Van valaki, aki mindennél jobban szeret, csak még magának sem meri bevallani. Ha eljön a gonosz ideje, ne engedd neki, hogy maga mellé állítson. Le kell győznöd a sötétséget, hogy a világosság újra visszatérhessen. Ne feledd, a barátaidra mindig számíthatsz. Mindig melletted fognak állni, akkor is, ha már senkid sem marad. Emlékezz apàdra, hogy ő mit tenne a te helyedben. Ne félj, harcolj egy jobb jövőért- az utolsó szavait szinte suttogta, majd amilyen hirtelen megjelent, úgy el is tűnt.
Sok mindent nem értettem, csak egy dolgot tudtam Talia szava alapján: vissza kell mennem Beacon Hills-be. Segítenem kell a barátaimnak. Meg kell őket védenem.
Reggel úgy keltem ki az àgyból, mintha kilőttek volna. Felkaptam magamra pár ruhát és már mentem is felkelteni Rayent. Jah, igen elfelejtettem megemlíteni, hogy miután ugye ő is farkas lett, hozzánk költözött, csak a biztonság kedvéért. Meg persze jobb, ha a Bétám a közelben van.
Becsörtettem Rayen szobàjàba és ráugrottam a paplan alatt alvó Bétámra.
- Ébresztő öcsiii, a hasadra süt a nap- keltegettem, de semmi sem történt.
- Emeld fel az edzett popódat, még sok dolgunk van ma- húztam le róla a takarót és kimentem a szobából.
Levágtattam a konyhába, ahol a nagybàtyàm találtam a gáztűzhely mellett, amint épp reggelit készített.
- Milyen korai vagy ma. Ilyen még nem volt- mosolygott rám, mire egy cuppanós puszit nyomtam arcára.
- Hàt igen. Ben beszélnünk kell- váltottam komolyra a témát.
- Oké- lekapcsolta a gàzt és leült velem szembe az asztalhoz
- Visszamegyek Beacon Hills-be- nyögtem hirtelen ki.
- Tudtam, hogy el fog jönni ez a perc is- hirtelen felállt és odament az egyik fiókhoz, majd keresett valamit.
Amint ráakadt, visszaült elém és letett egy dobozkát.
- Ez édesapádé volt. Azt akarta, hogy adjam át majd neked.
Kinyitottam és egy gyűrű volt benne. Kivettem és felhúztam az ujjamra.
- Mikor indultok?
- Indulunk?- nem értettem, hogy miért többes számban beszél.
- Igen. Rayen és te. Elmondtad már neki?
- Az ő döntése, hogy velem akar e jönni. Nem kényszerítem rà- hajtottam le a fejem, majd ismét nagybàtyàmra néztem.
- Szerintem egyértelmű a válasz- jelent meg az ajtóban az emlegetett szamár, vagy inkább farkas is.
- Ha mindent összepakoltunk, akkor legkésőbb délután elindulunk. Előtte még mindenképp akartam veled beszélni. 2 napja voltam benn a városban és megváltoztattam a családnevem. Mostantól Dwight vagyok- mosolyogtam rá.
- Miattam nem kellett volna- szabadkozott egyből Ben, mire megöleltem.
- Most már ti vagytok a családom. Így éreztem helyesnek. De most Rayen- fordultam a fiatalabb férfi felé- indulás pakolni. Amit akarsz hozni, azt rakd össze. Nagyon sok holmi nem kell, majd legfeljebb veszünk, ha kell valami- álltam fel az asztaltól és Rayent magam előtt tologatva elindultunk pakolni.
- Michelle- szólt utánam Ben, mire hátra fordultam.
- A szüleid nagyon büszkék lennének rád- láttam, hogy tekintete bekönnyesedett, amit ezt mondta.
- Tudom- rámosolyogtam és már fel is rohantam a szobámba.
Minden fontos cuccot beraktam a bőröndömbe. Nem sok holmit hoztam a múltkor magammal, így nem kellett olyan sokat pakolnom, mint Rayennek.
Délután kettő felé lettünk kész mindennel és csuktuk le a kocsik csomagtartóját. ( 1 hónappal ezelőtt kaptunk mind a ketten új kocsit Ben- től, a szülinapunkra. )
- Van valaki, aki mindennél jobban szeret, csak még magának sem meri bevallani. Ha eljön a gonosz ideje, ne engedd neki, hogy maga mellé állítson. Le kell győznöd a sötétséget, hogy a világosság újra visszatérhessen. Ne feledd, a barátaidra mindig számíthatsz. Mindig melletted fognak állni, akkor is, ha már senkid sem marad. Emlékezz apàdra, hogy ő mit tenne a te helyedben. Ne félj, harcolj egy jobb jövőért- az utolsó szavait szinte suttogta, majd amilyen hirtelen megjelent, úgy el is tűnt.
Sok mindent nem értettem, csak egy dolgot tudtam Talia szava alapján: vissza kell mennem Beacon Hills-be. Segítenem kell a barátaimnak. Meg kell őket védenem.
Reggel úgy keltem ki az àgyból, mintha kilőttek volna. Felkaptam magamra pár ruhát és már mentem is felkelteni Rayent. Jah, igen elfelejtettem megemlíteni, hogy miután ugye ő is farkas lett, hozzánk költözött, csak a biztonság kedvéért. Meg persze jobb, ha a Bétám a közelben van.
Becsörtettem Rayen szobàjàba és ráugrottam a paplan alatt alvó Bétámra.
- Ébresztő öcsiii, a hasadra süt a nap- keltegettem, de semmi sem történt.
- Emeld fel az edzett popódat, még sok dolgunk van ma- húztam le róla a takarót és kimentem a szobából.
Levágtattam a konyhába, ahol a nagybàtyàm találtam a gáztűzhely mellett, amint épp reggelit készített.
- Milyen korai vagy ma. Ilyen még nem volt- mosolygott rám, mire egy cuppanós puszit nyomtam arcára.
- Hàt igen. Ben beszélnünk kell- váltottam komolyra a témát.
- Oké- lekapcsolta a gàzt és leült velem szembe az asztalhoz
- Visszamegyek Beacon Hills-be- nyögtem hirtelen ki.
- Tudtam, hogy el fog jönni ez a perc is- hirtelen felállt és odament az egyik fiókhoz, majd keresett valamit.
Amint ráakadt, visszaült elém és letett egy dobozkát.
- Ez édesapádé volt. Azt akarta, hogy adjam át majd neked.
Kinyitottam és egy gyűrű volt benne. Kivettem és felhúztam az ujjamra.
- Mikor indultok?
- Indulunk?- nem értettem, hogy miért többes számban beszél.
- Igen. Rayen és te. Elmondtad már neki?
- Az ő döntése, hogy velem akar e jönni. Nem kényszerítem rà- hajtottam le a fejem, majd ismét nagybàtyàmra néztem.
- Szerintem egyértelmű a válasz- jelent meg az ajtóban az emlegetett szamár, vagy inkább farkas is.
- Ha mindent összepakoltunk, akkor legkésőbb délután elindulunk. Előtte még mindenképp akartam veled beszélni. 2 napja voltam benn a városban és megváltoztattam a családnevem. Mostantól Dwight vagyok- mosolyogtam rá.
- Miattam nem kellett volna- szabadkozott egyből Ben, mire megöleltem.
- Most már ti vagytok a családom. Így éreztem helyesnek. De most Rayen- fordultam a fiatalabb férfi felé- indulás pakolni. Amit akarsz hozni, azt rakd össze. Nagyon sok holmi nem kell, majd legfeljebb veszünk, ha kell valami- álltam fel az asztaltól és Rayent magam előtt tologatva elindultunk pakolni.
- Michelle- szólt utánam Ben, mire hátra fordultam.
- A szüleid nagyon büszkék lennének rád- láttam, hogy tekintete bekönnyesedett, amit ezt mondta.
- Tudom- rámosolyogtam és már fel is rohantam a szobámba.
Minden fontos cuccot beraktam a bőröndömbe. Nem sok holmit hoztam a múltkor magammal, így nem kellett olyan sokat pakolnom, mint Rayennek.
Délután kettő felé lettünk kész mindennel és csuktuk le a kocsik csomagtartóját. ( 1 hónappal ezelőtt kaptunk mind a ketten új kocsit Ben- től, a szülinapunkra. )
 | ||||||
| ( Ez az enyém ) |
 |
| ( Ez pedig Rayen-é ) |
- Telefonálunk, ha odaértünk. Ne aggódj, vigyázni fogok rá- ölelte meg Rayen Bent.
- Hé, inkább fordítva- szorongattam meg én is nagybàtyàmat.
- Jók legyetek. Teliholdkor vigyázzatok, a szabályokat tudjátok. Nem lesz semmi baj, ha vigyáztok egymásra. És majd látogassatok néha meg- búcsúzkodott Ben bácsi.
- Oké, Szia- ültem be kocsimba, majd Rayen is így tett.
Még egy utolsót intettünk és már száguldottam is Beacon Hills-be, nyomomba Rayennel.
- Jók legyetek. Teliholdkor vigyázzatok, a szabályokat tudjátok. Nem lesz semmi baj, ha vigyáztok egymásra. És majd látogassatok néha meg- búcsúzkodott Ben bácsi.
- Oké, Szia- ültem be kocsimba, majd Rayen is így tett.
Még egy utolsót intettünk és már száguldottam is Beacon Hills-be, nyomomba Rayennel.
Ennyi lett volna 13.rész. Tudom, hogy egy kicsit rövidke lett, a kövi hosszabb lesz, de remélem azért tetszett. Csók L xx
